Több hónapos kemény munka áll mögöttünk. Kissé kiégve, feszülten fogadjuk már az ügyfeleket sajnos.
De! Eljött a nap, mikor a cég majd összes alkalmazottja lazíthat és tanulhat is.
Lazítás: sütés, főzés, favágás, vetélkedők, kötetlen beszélgetés. (pár korsó sör, vagy pár pohár bor)
Tanulás: új termékekkel ismerkedés, ezek és a régiek kipróbálása valós körülmények között.
Persze nem ezt akarom leírni!
Hogy lehet ezt rekusra szabni?
Tök egyszerű!
A szakmai nap megközelítése rekuval!
A szakmai nap után távozás rekuval!
(Reku = fekvőkerékpár) (fekve tekersz bameg)
A csütörtöki nap még elég húzós volt, épp, hogy 17 órára befejeztem a munkámat.
Mire átöltözök, kajálok, kinézem az útvonalat, 18 óra.
Még szerencse, hogy nem kell messzire mennem.
Pilis határában lesz a szakmai nap, a Sipito pihenőparkban.
Csak 40 kilométerre van a cégtől. Igaz, hogy Budapestről ki kell tekerni, mint sokan tudjátok elég szar minőségű úton. (Szinte mindenhol rosszak az utak)
Jelentem, a bázis két óra alatt elérve!
Azért a 4-es út nem adja magát könnyen! Bringások letiltva, kerékpárút nyema!
Marad a 4-es út full gázon. Maradna, de annyira rossz, hogy a teljes gázból vissza kell venni.
Nyomvonal!
És ide érkezem:
A szakmai nap:
Erről nem beszélhetek, csak pár fénykép:
A gyíkot nem ettük meg!
Harmadik nap:
Reggel hét órakor már indulok is. Az ég kissé felhős. Nincs meleg, tekeréshez ideális.
A 4-es főúton hasítok Albertirsa felé. Már amennyire lehet hasítani ezen a szar úton. Kátyús, bordás, keskeny. (Már bocs, de Szlovákiában jobbak az utak! -E- jelzésű utak nagy részéről sincsenek a bringások letiltva. Ilyen harmad-negyed minőségű útról már ne is beszéljünk.)
Albertirsa előtt kis eső, eláztat, de nem vészes.
Albertirsán reggeli vásárlása, elfogyasztása, megszáradás.
Picit kisüt a nap, kellemesen átmelegít.
Cegléd környékén kis eső, eláztat, de nem vészes. Mire Törtelre érek meg is száradok.
Törtel! A törteli hőforrás! Már pár éve tervezem idejönni, most ide is érek.
Itt ázom el harmadszor, önszántamból!
A meleg tavacskában gyorsan felmelegedem, csurog a homlokomról az izzadtság.
Folytatom utamat Nagykőrösnek.
Nagykőrösnél már gyanús az égalja. Nagykőrös után még gyanúsabb!
Még pár kilométer és leszakad az ég. Esik rendesen! Az út szélét még látni, tehát nyugalom. Akkor van gáz, mikor a már a felezővonalat sem lehet látni. (Már volt ilyenben részem.)
Vízálló nadrág és kabát. Lehet menni tovább!
Lajosmizsére mire beérek, teljesen át vagyok ázva! Egy buszmegállóban pár percet szusszanok, keresem tovább az utamat. Mire betájolom magamat, kezdek vacogni.
Pálinka forraltborral, vagy tekerek tovább?
Az utóbbit választom.
Lajosmizse után csitul az eső, el is áll, majd kisüt a nap.
Melegszem, száradok.
Mire Kunszentmiklósra érek szinte teljesen megszáradok. Csak a cipőm marad vizes.
Sík, de szép a kunsági táj. Érdemes volt ismét látogatást tennem erre.
És nem az utolsót, sok látnivalót tartogat a kíváncsiaknak!
Nyomvonal
