Az ötlet:
Pár éve olvastam Pupu egyik beszámolóját. (Itt olvashatod)
Ekkora lépésekkel én nem tudom megtenni ezt az utat, de nagyon jó alap.
Némileg átdolgozva, magamra szabva indultam neki.
1. nap
2018. 08. 11. szombat
Tatabányától-Szilvásváradig vonattal utazom.
Jó a csatlakozás, aránylag hamar el tudok jutni a kiindulási pontig.Budapest-Kelenföldtől a Keleti pályaudvarig kell lábon menni, átvágni a kora reggeli kis forgalmon. Aki nem szeret Budapesten kerékpározni és nem ismeri a várost, annak is vállalható ez a távolság, a szombat reggeli gyér forgalom.
Még nincs dél, mikor Szilvásváradról el tudok indulni, a tervezett úton.
A nyomvonal eleje elveszett, csak Múcsonytól van meg.
Első pihenőm és ebédem helyszíne Edelény. A parkban, szemben a kastéllyal egy padon ebédelek.
Szép a környezet,látogatók most alig vannak.
Talán a meleg miatt!
Célként most a határ átlépése, bolt, majd éji szállás keresése lebeg előttem.
A környéken már túráztam, kerékpároztam, csak ritkán állok meg.
A határ előtt még Büttösön keresek boltot, kocsmát, mint kiderül feleslegesen. Egyik sincs.
Már csak Szlovákiában tudom a készletet feltölteni. Most még csak pár doboz sört jelent ez a feltöltés. Szendvicsem van majd két napra, a vizet közkutakból tudom pótolni.
Büttöstől közel 8 kilométeren keresztül egy sokad rendű út vezet a határhoz. A 8 kilométer alatt talán öt autóval találkozom.
Az út mellett sok-sok gyümölcsfa, némelyiknek most érik a termése. Kész éléstár, bőséggel kihasználom.
Szlovákiába átérve még nem változik a táj hangulata. Csak az érzéseim változnak.
Bukovec előtt balról egy víztározó.
Amint találok egy jó utat a víz mellé, legurulok. (talán éji szállást is találok)
Így is teszek.
A tó felső végén egy földes, köves út vezet a partra. A partra érve két másik málhás bringással találkozom. Csehek. Ők is abban sántikálnak, mint én.
Fürdés majd szállás keresése.
A fürdés hamar megy.
Szállás keresése már nehezebb.
A tó partján minden tiltva van. Tovább egy kilométerre bent az erdőben találok csak jó helyet.
Nyomvonal
Táv: kb. 130 km (a nyomvonal eleje elveszett)
Szint: kb: 781 méter
2. nap
2018. 08. 12. vasárnap
Volt már nyugodtabb éjszakám.
Jött egy kisebb vihar. Csak a széle ért, a villámlásokat nem láttam, de a az égdörgésre párszor megébredtem. A közelemben egy fa is kidőlt, vagy szakadt le egy ág. Mit mondjak? Szaporább lett a szívverésem!
Korán kelek és indulok tovább Kassának.
Nagy város Kassa, széle a megszokott nagyvárosi kinézettel. Magas házak, sok-sok kereszteződés, lámpa. Még vasárnap reggel van, csekély a forgalom. Gyorsan beérek a centrumba, ami magyar embernek tényleg Kassát jelenti az óvárosnak, történelmének köszönhetően. Magyar szót már nem is hallok sajnos.
Kassát elhagyva folyamatosan emelkedőnek kell menni.
Ránkfüred felé tartok. Egy különlegességről híres ez a település. Gejzír forrás! Lásd itt!
Ránkfüred után még egy kis mászás 660 méterre. Jól esik a tetőn fújni egyet, inni és pisilni.
Míg folyó ügyeimet intézem, egy másik bringás is felér a tetőre. Ellenkező irányból jön. Mint kiderül, három éve van úton, Athén-ból indult. Most jár 75.000 kilométernél.
Még nem tervezi hazaérni! Az egész útját végig vadkempingben oldja meg.
Még pár tíz kilométer, és pár száz méter szint után érkezem meg a Zempléni víztározóhoz.
Olyan, mint a Balaton, csak kicsiben, kevesebb vendéggel.
A rész ahova érkezem, egy strand féleség, de nincs WC, tusoló.
Magyarországi besorolás szerint nem lehet szabad strand.
Van egy büfé és pár ház. Még fejlesztés alatt van az egész.
A part közélében már áll pár sátor, és egy lakókocsi. A leghátsó részen találok megfelelő helyet, de előtte erőt merítek. A folyékony kenyér feldobja a hangulatomat, picit le is hűt.
Tőlem nem messze, talán 10 kilométerre van Vinna vára. Több infó!
Terveztem ide felmenni, de egy bringással mikor beszélgettem, leintett róla. Gyalog, hegyi biciklivel ok, de ezzel a paripával nem fog menni. Magára hagyni a lovamat nem fogom, marad egy másik út erre a vár nézésre.
Jön a szokásos esti ceremónia. Függőágy kifeszítése, izzadtságtól nedves ruhák szárítása, fürdés a tóban, vacsora.
Napnyugta után nem sokkal már fekszem is.
Nyomvonal
Táv: 99 km
Szint: 1076 méter
3. nap.
2018. 08. 13. hétfő
Korán ébredek. Jól aludtam.
Egyszer ugyan éjszaka felébredtem, motorosok jöttek, aztán sátrakat állítottak.
Reggel gyorsan pakolok, reggelizem és indulok.
A motorosok itt vannak még, alszanak.
Pár kép a környék házairól és a vendéglőről.
Az 582-es főúton kezdem az első kilométereket. Az út minősége nagyon jó. Nincs nagy forgalom, de sok a teherautó. Hamarosan egy Y elágazás, az autók többsége balra megy, én maradok az 582-es úton. El sem hiszem, hogy ennyire megcsappan a forgalom. Szó szerint alig van mozgás. Lehet élvezni a kerékpározást, a nézelődést. Kisebb településeket érintek. Az egésznek olyan a hangulata számomra, mint a 2000-es években a Balaton déli oldala a kisebb településeknél.
Jó idő van. Az egyik jelzőtáblánál a levegőre 26 fokot látok, az úttestre 36 fokot. Tudom, még melegedni fog az idő, kora délelőtt van.
Mai napon végpontja valahol a hegyeken túl.
Egyenlőre csak tekerek és nézek a messzeségbe.
A világ minden távolsága az enyém és meghódításra vár.
Tudom, kissé furcsán hangzik, de aki már volt ÚTON, az tudja mit érez ilyenkor az ember.
Szobránc után Tibánál balra fordulok az 566-os mellékútra. Itt még kisebb a forgalom. Nagyon élvezem.
Ritkán lakott terület kis településekkel. A táj már megváltozott, az épületek nagyon nem, de a templomok már másmilyenek.
A táblák kiírásait folyamatosan figyelem, egyeztetem a térképpel. Ez több időt vesz el a tekeréstől, de tudni akarom merre járok.
Ukrajna közelségét jelzik a cirill betűs városnév táblák is.
Kilátás a ,,pilótafülkéből". Négy éve ültem rekura, még nem bántam meg!
15-20 percenként jön valamilyen jármű az úton és csodás a táj. Jókora legelőkön hullámzik a dús fűtenger. Egy orosz, vagy kozák dal ébred fel bennem! Itt meghallgathatod.
Órákon át velem van.
Tudom, ami nekem távolság, az orosz mércével semmi. Az ottani sztyeppei mezők nagyságát fel sem tudom fogni.
Most, hogy írom a beszámolót erősen fogadom, hogy még ide is visszatérek. Más utakat is szeretnék itt bejárni. Tudom, a sors kezében vagyunk, de ismét és ismét útnak kell indulni, amíg nem késő. Csak egy útról nincs visszatérés!
Fújtatva érek egy dombtetőre. A másik oldalon egy bringás szerel. Defektet kapott, természetesen segítek neki. Hamarosan a társa is megérkezik. Csehek, pár napja vannak úton. Szlovákia után Ukrajna, majd Románia a további tervük aztán tekernek haza. A szerelés után pálinkával kínálnak. Közel 30 fok van, így legalább gyorsabban hat.
Igaz amit mondanak az okosok: nyáron a tűző napon legolcsóbb beba...ni.
Szaporodnak a kilométerek, fogynak a mai nap percei. Napnyugtáig még van bőven időm. Hol lesz a mai éjszakám? Egy kanyar után nagy tábla. Milytary Camp és alatta egy bringás figura, majd annyi: free
Ez tényleg igaz?
Pár kilométer után ismét a tábla és balra mutat: még 600 méter. Egy földút vezet fel a dombtetőn lévő sátrakhoz. Biztosan az lesz az.
Feltekerek és tényleg ez az.
Nincs senki, kiabálok, válasz semmi. A sátrak berendezve, cipők, ruhák a tábori ágyakon.
Az egyik sátor fürdőnek, WC-nek berendezve.
Berendezkedek a tábor mellet és vagyok olyan pofátlan, hogy le is tusolok. Az elmúlt két este csak tóban fürödtem.
Korán akadtam rá erre a helyre, tényleg ráérősen tudom a fekvőhelyem elrendezni, és tényleg komótosan tudok falatozni.
Csend van, csak a messze legelésző gulyát rendező kutya ugatása hallatszik ide időnként.A hegy mögött lebukó nap utolsó sugarainál kiszárítom az izzadt ruháimat.
Van itt minden, grillsütő és fürdő.Víz a feljebb leállított tartálykocsiból érkezik.
A látványra nem lehet panaszom és a helyem is tökéletes.
Csak 19 óra tájban érkeznek meg a tábor lakói. 10-14 éves fiúk táboroznak most itt. Persze felügyelettel, kiképzőkkel. Járják a környéket és közben kapnak némi kiképzést.
Étel a közeli településről érkezik. Szlovákia különböző részeiről vannak itt és van köztük magyar is.
Sokat kérdeznek az utamról és én is sokat kérdezek tőlük a táborozásról. Tetszik nekik, csak szomorúak. Hamarosan kezdődik az iskola, a munka! Jön a muszáj!
A megmaradt vacsorájukkal is megkínálnak. Sülthús, káposztafőzelék és knédli. Kétszer vacsorázom ma! És az egyik főtt étel!
Egy jó nap után egy jó éjszaka!
Nyomvonal
Táv: 100 km
Szint: 1012 méter
4. nap.
2018. 08. 14. kedd
Korán ébredek. Legtovább a ponyvám szárítása tart, nem akarom nedvesen elpakolni.
Még utoljára körülnézek, nézem ezt a szép kilátást. Talán ez volt a mostani túrám legjobb szállása!
Elméletileg könnyű az utat tartanom, csak az 567-es úton kell maradnom jó sokáig. Ennek ellenére más a valóság. Egy Y elágazásnál a jobb minőségű utat választom, csak pár kilométer után veszem észre a bibit. Kerékpárral ez a pár kilométer nem gond, talán fél óra veszteség. Gyalogszerrel már kritikusabb ilyen hibát véteni.
Az is igaz, a táj szépsége jobban lekötött, mint a táblák figyelése.
Közelítek a Lengyel határ felé. Az utolsó Szlovák települések egyikében megebédelek. Vizem még van, azt pár faluval feljebb veszek még.
Pár faluval feljebb viszont már nincs üzlet, kocsma.
Viszont van egy tank, amit le is fotózok.
Pár órája folyamatosan emelkedőnek tekerek. A határig még egy kis szerpentinezés, aztán átgurulok Lengyelországba.
Radoszyce után jobbra a 897-es útra térek. Kellemetlen szembe szél fogad. Egy buszmegállóba behúzódok ebédelni, inni. A vizem sajnos fogytán, talán 5 deciliter van a kulacsomban.
Egy kis sajt manufaktúránál megállok, sokan nézelődnek, sajtot vesznek.
Ahogy szaporítom a kilométereket a bringámban, úgy szembesülök azzal, hogy nem is olyan könnyű vizet keríteni. Már üres a kulacsom mikor találok egy kis üzletet, de itt csak párlatokat árulnak. Gyógyfüvek vannak üvegcsében és valamiben áznak. Azért adnak vizet is. Már nagyon szomjas vagyok, ez most jól jön.
Étel, ital vásárlására csak Cisnán nyílik lehetőségem. Míg bevásárolok és eszem egyet, sűrű felhők jönnek és mennek. Kis zápor.
Cisna után már vizes aszfalt, tócsák állnak az út mellett.
Ismét jön egy sötét felhő, villámlással, égzengéssel hívja fel magára a figyelmet. Gondolkodóba esem. Hol álljak meg?
Két kempinget is megkeresek, régi táblák jelzik meglétüket.
Magas gaz van a területen, helyenként levágva ugyan, de rendes fák amire ki tudnám feszíteni a függőágyamat az nincs.
Átvészelek egy záport, arra pont jók voltak, hogy az eső cuccomat felvegyem.
Gurulok tovább, aztán ismét eső jön. Jobbról egy panzió hirdeti magát, megkeresem. Maradok is.
Nem olcsó, de ki tudom mosni a cuccaimat. Nem olcsó, de reggelre kiderül, jól döntöttem.
Nyomvonal
Táv: 102 km
Szint: 1018 méter
5. nap.
2018. 08. 15. szerda
Kis szobám belakva, száradnak a göncök.
Három, négy tagú családnak is jó lenne ez a hely.
Van minden. Konyha, hűtő, mosogató, fürdő. Edények, főzőlap, stb.
Reggel hűs idő és nagy pára fogad. Éjszaka több rohamban támadt a vihar. Jókora szél volt, és ömlött az eső. Elég akkurátusan verte a tetőt. A Bacchetta-mat még este letakartam, nem ázott meg. A ponyvám viszont csurom víz. Kénytelen vagyok így elcsomagolni, nincs időm kivárni míg megszárad.
Szép tájon kerekezem ismét. Mit írjak?
Azt, hogy szép? Gyönyörű? Megnyugtató?
Kinek mi a szép? Pár kép és döntsétek el:
Nem tudom.
Madarak csicseregnek, kergetőznek. Béka is van néhány és szúnyog is.
Most is keresek egy panziót. Sikerült többször megáznom ma és mint kiderítettem magamról, a kényelmet is szeretem.
A medvéket is szeretem.
Szeretem nézni ahogy fogják a halat és megeszik. Lenyűgöz a méretük. Milyen aranyos mikor gargalizál, kiköpi a vizet fogmosás után. Én itt ülök, ő pedig teszi a dolgát a tévében.
Tehát ezt az éjszakát is fedél alatt töltöm.
Nyomvonal
Táv: 103 km
Szint: 1406 méter
6. nap.
2018. 08. 16. csütörtök
Reggelre minden vizes cuccom megszáradt.
Most éjszaka is esett.
Ezzel a két szállással erősen megcsappant az útra szánt pénzem. Még két napot terveztem Lengyelországban kerékpározni.
Az előző szállásom 8.000.- Ft volt, a mostani 6.500.- Ft.
Nem volt olcsó egyik sem.
Az egyéb kiadásaimmal nincs gond. Ételre és italra napi 3.000.- és 5.000.- Ft körül számoltam.
Számolgatva a maradék Zlotyimat, Szlovákiának veszem az irányt.
Lesko előtt a San folyó. A partján is lehetett volna vadkempingezni.
Ritkán állok meg és ismét a Szlovák-Lengyel határon vagyok.
A banánokat kenyérrel megeszem, leöblítem a sörrel. Lengyel táncos sör. Régen nálunk is lehetett kapni, évek óta nem láttam. Nekem ízlik. Benyomom az energiaitalt is, ez felébreszt.
A határtól hosszú lejtő. Ezt nagyon élvezem.
Nagymihályra hamar megérkezem, van időm nézelődni a városban.
Ismét meleg van, közel 30 fok.
Nyomvonal
Táv: 135 km
Szint: 894 méter
7. nap.
2018. 08. 17. péntek
A mostani éjszakám nem volt nyugalmas. Egy szerény szürkeállománnyal rendelkező egyén hajnalig bőgette a motorját üveghangon. Valahonnan a túlsó partról jött a hang egy sportmotorból.
Párommal minden nap beszélgetek telefonon. Most reggel is. Itt a hosszú hétvége. A nejem is szeretne kikapcsolódni, nagyon vár haza. Aggódik, ideges mikor távol vagyok. Most is. Megesik rajta a szívem, megígérem, hogy húzok haza.
Könnyű helyzetben vagyok. Szinte sík terepen tudok menni Magyarország felé.
Főúton, mellékúton vegyesen haladok. A főúton is kevés az autó, a mellékutakról ne is beszéljünk.
A mellékutak mellett sok-sok gyümölcsfa. Szedek almát, szilvát. Hullott gyümölcsök tonnái a földön.
Pálócon megállok, szusszanok egyet a templom mellet és készítek pár fényképet. A kis településnek olyan rendezett a templomkertje, hogy leesik az állam.
Egyre melegebb van, most jó lenne a lengyelországi hűs levegőből egy kevés.
A vonat 14 óra 04-kor indul Sárospatakról. Szeretném elérni. Ismét beletaposok a pedálba és hallgatom a bukósisakom hevedereinek susogását.
Zéténynél egy elbontott híd fogad. A helyiek már kifundálták az átkelést a túlpartra, én is ezt veszem igénybe.
Sárospatakra időben érkezem. Bőven van időm sörözni, felkészülni a hosszú vonatozásra.
Épen, egészségesen érkezem haza, most már a feleségem is nyugodt.
Nélküle nem jött volna létre ez a túrám. (Ez a túrám sem.)
Köszönöm szépen a támogatását!
Nyomvonal
Táv: 91 km
Szint: 107 méter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése