Alföldi KÉK

Az Országos Kék kör egyik szakasza a háromból az Alföldi Kéktúra.
Két végpontja: Szekszárd és Sátoraljaújhely.
Táv: kb. 844 kilométer
Ami számomra fontos, kerékpárral is teljesíthető!
Itt mindent megtaláltok az Alföldi Kékről!

Az indulás előtti terveimben az szerepelt, hogy Szekszárdtól indulva teljesítem a kiírásban megadott etapok alapján az útvonalat.
Ezt a tervet az időjárás keresztülhúzta, a Duna áradása miatt az első szakasz bejárása még várat magára.
Mivel MTB kerékpárral indulok az útnak, tehát mozgékony vagyok, ezért a beszámolómban nem csak az AK. szó szerinti útvonala szerepel.

01. túra
Kiskunhalas-Szolnok
2019.06.07-10. (péntek-vasárnap)

Pénteken munka után indulok vonattal Kiskunhalasra, majd onnan már gurulva Kunfehértó és a Pici-paci tanya a cél. A Pici-paci tanyánál van az egyik bélyegzőhely, itt tervezem valahol éjszaka megaludni, majd másnap megfordulni és irány a Petróczi Iskola.
18 óra 30-kor szállok le a vonatról, nincs sok időm tökörészésre, bélyegzés után már indulok is Kunfehértónak.
Kunfehértó határában találkozom egy másik bringással, beszélgetni kezdünk. Ő Szabadkáról jön, Kunfehértóra tart, itt van egy kis panziója. Mikor beérünk a településre meghív, aludjak a panzióban. Nagyon jutányos árat mond. Az ajánlatot nem tudom visszautasítani, így kimarad most a Pici-paci tanyánál a bélyegzés.
Amúgy várja a gyalogos és a bringás túrázókat is!

Farkas Róbert
+36 70 241 2699
Kunfehértó
Tábor utca 22
Lila-Panzió

Ezzel a kis reklámmal talán tudom segíteni!

Este még sétálok a tó mellett.














A szúnyogok sokáig nem engednek a tó mellett sétálni, menekülőre fogom.
A strandot vadkempinges szemmel jobban megnézem, találok alkalmas helyet bivakolásra. Szezonban a tusolás is megoldható!

Szombaton korán kelek, pakolok, reggelizem.
Nem tudom mi vár rám, még nem kerékpároztam erre. Az AK. beszámolók alapján bőséggel számíthatok homokra, sárra.
Egy ismerősöm is azt mondta, már túra kerékpárral bejárta ezt a részt, számíthatok arra, hogy tolni kell a járgányt.
Míg jók az útviszonyok, próbálok jó tempót diktálni.
Csak a számomra legszükségesebb motyót cipelem:
két evésre való étel
két liter víz
szerszámok, pumpa, tartalék belső
ponyva, függőágy, alá szigetelés, hálózsák
tisztálkodási cucc, törülköző
e.ü. csomag, naptej
egy váltás ruha
Ezt sikerül a 30 literes hátizsákomba és a nyeregcsőre erősített csomagtartóra elhelyezni.
A hátizsák súlya nem zavaró és a csomagtartón lévő cucc súlya sem.
Elhagyom az aszfaltot és kezdődik a terepezés! Már nagyon várom.












Az elmúlt napok, hetek esőinek a nyoma látszik. Vannak kerülhető és kikerülhetetlen pocsolyák. Ez is a  montizásnak az egyik szépsége.
Jól haladok, tetszik a táj, nem érzem unalmasnak ezt a szakaszt. Gyalog már más lenne az érzésem.
A Merida kerékpárom szinte teljesen új, ez az első közös hosszabb utunk. Eddig kétszer húsz kilométert mentem csak vele. Épp hogy testre szabtam!
Az elmúlt négy évben csak fekvő kerékpárral koptattam az aszfaltot, már nagyon hiányzott a terep. Most kiélem magamat!
Úgy húsz kilométer lehet mögöttem, mikor egy Kék háromszög jelzést látok felbukkanni. Egy nemrég átadott kilátóhoz vezet!


 Az alföldi kilátás!




Több szintes a kilátó, érdemes ezt a kis kitérőt megtenni. Aki vadkempingezve tervezi ezt a szakaszt bejárni, itt nyugodtan megalhat. Tűzrakóhely, víz, padok nincsenek, de tömegre sem lehet számítani.

Már Öttömös határában vagyok, pár kilométerre a Petróczi-Iskolától.
A legelőt egyenletesre ,,nyírták,, a birkák, de a szúrós bogáncs nekik sem kell. Sok csapadék volt, minden szép zöld, örömteli egy ilyen tájon végignézni. Meg is állok pár percre, csak nézelődöm.














A Petróczi-Iskolánál megejtem a bélyegzést, jól esne egy sör, de a kocsma zárva van. Valamilyen munkák folynak, de munkásokat sem látok.

A Kék sáv jelzés szinte párhuzamosan vezet az 55-ös úttal, igyekszem a kék jelzésen maradni, de egy kanyart benézek és kiérek a műútra. Nem nagy rontás, talán két kilométernyi.





Ez bizony a Rúzsafa! Kellemes pihenőhely ebben a melegben. Míg elolvasom az írásokat, ki is pihenem magamat.
Beérek Ruzsára.
Itt egy hosszabb pihenőt tartok, eszem, iszom és várakozom.
Péter barátom is elindult ma reggel vonattal, csatlakozik hozzám. Itt találkozunk.
Egy jó óra várakozás után meg is érkezik, innen együtt folytatjuk az utat.
Ópusztaszerig nagyon meg sem állunk, csak a pecsételőhelyeknél. Párszor letérünk a kékről, nem szándékosan, csak a beszélgetés miatt nem figyelünk eléggé.
Ópusztaszerre este 7 körül érünk.
Nagyon meglepő ez a kihaltság. Alig van mozgás.
Pecsételés után szállást keresünk, amit végül a Nemzeti Emlékpark mellett találunk.
A recepción nincs senki, akik a kempingben vannak vendégek, azok sem tudnak információt adni.
Lecuccolunk és bemegyünk a településre vacsorázni. Szó szerint az orrunk előtt zár be minden. Egy kocsmát találunk nyitva, itt iszunk egy sört és megesszük a maradék szendvicseket.
Mire visszaérünk a kempingbe már sötét van. A kemping zuhanyzója szerencsére üzemel, itt tudunk tisztálkodni.
Sok szúnyog van, futva ugrunk a sátorba, illetve a függőágyba.

Szombat

Korai kelés, gyors pakolás, mert a szúnyogok most is támadnak.
A recepción  most sincs senki, nincs időnk várni.
Cél Mindszent, tiszai kompozással.
A kijelölt úton tekerünk a komp felé. Eleinte jó az út, majd egyre sárosabb.
Nem állok meg fényképezni, mert a rengeteg szúnyog azonnal támadásba lendül.
Elérjük a lejáratot a komp felé, ahol ez a látvány fogad:



Árad a Tisza, itt a baksi oldalon 600 méterrel van kint.
Mivel a kéket most nem tudjuk folytatni, némi tanakodás után Szolnokot jelöljük ki a célnak.
Eddig egy túrázóval, egy bringással sem találkoztam, aki a kéket járná.

Végig robogunk a gáton Csongrádig.
Gyalog nagyon unalmas lenne! Állapítom meg ismét.
Így bringával, ráadásul montival sokkal jobb a helyzet. Lényegesen gyorsabb, mint gyalog, de sokkal lassabb, mint autóval. Lehet nyugodtan nézelődni, a közlekedésre nem kell figyelni, órák telnek el úgy, hogy bárkivel is találkoznánk.
Az áradás miatt nagyon sok állat hagyta el az árteret, szegénykék most remegve figyelnek minket: ezek vajon mit akarnak itt?
Egy szivattyúház árnyékában reggelizünk, van még két darab májkrém, pár szelet kenyér.
Pár méterre tőlünk pecások, még eredmény nélkül.

Csongrádba rekkenő melegben érkezünk meg. A gáton esélyünk sem volt árnyékot találni.

 Most üdítő látvány épületeket, parkokat, embereket látni.



 Megérdemeljük az ebédet, a sört. Én így gondolom, másnak nem biztos ez a véleménye.
Nem érdekel a véleménye!













Az áradó sáros Tiszán egy ponton hídon kelünk át.


A víz még mindig az ártér irányába terjeszkedik.

Csongrád után már nem követjük a Tisza gátját. Mellékutakon tekerünk Szolnok felé. Nagy meleg van, a kulacsokban pár perc alatt felmelegszik a friss hideg víz. Egy-egy kútnál megállunk, de nem tudunk annyit inni, amennyit kéne. Menet közben marad a meleg víz a kulacsokból.
Tiszakürtnél kissé szédelegve szállunk le a paripákról, néznek is ránk furcsán a kocsmában hűsölők. Tíz-tizenöt perc alatt beverünk közel egy liter folyadékot. Érezhető a hatása, még maradnánk egy kicsit az árnyékban.

Tiszaföldvárig tekerünk még ma.
Itt van egy kis fürdő, termálvizes, és van egy kis kemping.
Itt töltjük az éjszakát.
Elnyúlunk a meleg vízben és pihenünk.

Itt sajnos elfelejtettem fényképezni.

Vasárnap

Már csak Szolnokig kell tekerni, viszont a fenekem nagyon érzékeny.
Sok volt ez a négy év kihagyás.

 Ez már Szolnok.
Időben érünk ide, lassú tempóban tudunk kerékpározni a városban. Tudunk nézelődni, látni.

Nagyon szép túrán vagyok, vagyunk túl.

A szombati és a mai nap már nem az AK.-ról szólt, de a lényeg úgyis az, ismerd meg hazádat!







Táv: 250 kilométer
Nyomvonal

02. túra
Mindszent-Mezőtúr
2019.07.05.-07. (péntek-vasárnap)

Ismét a kéken, ismét a kéken!
Hú már nagyon vártam a folytatást.
Ketten indulnánk útnak, de végül egyedül maradok.
Menetrend a szokásos, pénteken picit hamarabb megyek el munkából és vonattal megyek amíg lehet. Most Mindszentig!

 Már a vasútállomáson kellemes a meglepetés. Sokkal jobb állapotok fogadnak, mint amire számítottam.
 Nem kell sietnem, míg tekerek a Tisza partig nyugodtan nézelődöm, fényképezek.
Éji szállásomat valahol a partra gondoltam ki.
 Rendezett, virágos park, nyugodt légkör.
 Az iskola is szépen rendbe van téve.
 A park körül futópálya!

Ez a kép már a strandot mutatja. Első célpontom a rév melletti csárda volt, hogy beszerezzem a bélyegzőt. A csárda sajnos zárva, a révnél esett meg a szívük rajtam és pecsételtek a füzetembe. Igazából ez nem szabályos, mivel nem keltem át a révvel. Jó egy hónapja szerettem volna, de nem lehetett.

 Vissza a strandra. A büfék nyitva, de nincs tömeg. Páran fürödnek a vízben, még oda süt a nap. A baj az, estébe hajlik, amint lebukik a nap a fák mögött, megindulnak a szúnyogok. Ezt érzem is a bőrömön!


Ezért választottam ezt a helyet éji szállásra!
Van WC, mosdó, a zuhanyzók még nem készültek el. A révtől talán 200-300 méterre lehet a strand irányába, könnyen idetalálni.
Irdatlan mennyiségű szúnyog van, gyorsan bekényszerítenek az oltalmat jelentő függőágyamba.
Már a függőágyban fekve hallom, milyen gyorsan kiürül a part. Mindenki elmenekül.
Engem lassan álomba zümmögnek a szúnyogok, reggel találkozunk.

Szombat

Az igazi túrám első napja.


Ébredés után még csinálok egy képet a strand felé, aztán nagyon gyorsan pakolok. Zümmögő nem barátaim is felébredtek. Talán el sem aludtak.


Mindszent után egy hosszú, egyenes, unalmas, mellékúton vezet a kék. Felüdülés letérni róla. Gyalog talán másfél óra is lehet ez a szakasz. Örülök, hogy nem gyalog kell letrappolnom. Örülök, mikor a szántók közötti földút jön.


Lehet kerülgetni a pocsolyákat, a mélyebb homokos részeket. Én is keresem a szememmel a keményre taposott földet.


Tompahát előtt már érzem, ez picit izgalmasabb lesz, mint az előző túrám. A terep változatosabb, több a kihívás. A védett árnyékos részek még sárosak, több helyen le is kell szállnom és úgy tolom át a montimat a dagonyán. Én félig a bokorban, testsúlyom egy része a sárban lévő bringán, így kelek át pár helyen. Kidőlt fa is akadályoz, így már teljesen jól érzem magamat! Érzem, hogy élek!


A keréknyom vállai időnként megdobnak, felébresztenek.


Aztán beérek Tompahátra, bélyegzek és sörözök. Nagy meleg ígérkezik mára!

 Izgalmas a megérkezés Nagymágocsra. Derékig érő gazban vezet a jelzés, a fogsor és a váltó kissé meg is ritkítja a gazt, a mögöttem érkező túrázónak látható nyomot hagyok.
Az első képem Nagymágocson, emlékeznek az 56-os hősökre

Turistaszálló és bemutatóház.

Károlyi-kastély és a rendezett park. Érdemes megtenni ide ezt a kis kitérőt. Könnyű mondani, hogy kis kitérő. Gyalogszerrel lesz egy óra lazán.


A kastély mögötti tó és a szökőkút. Plusz egy óra a séta a parkban.

 Hosszú, egyenes, poros részek jönnek.

Homok a kanyar után is.
Ha jön egy autó, az már változatosságnak számít. És jön, és felveri a púder finomságú homokot.



 A sárnál jobb!
Meleg van, meleg a kulacsban a víz, maltert lehet köpni.
Azért ennek is vége!
 Beérek Árpádhalomba.
Pont 12 óra van, még tudok bélyegezni. Délig van nyitva a vegyesbolt.
Éreztem, hogy sok időt elnézelődtem, ezért ezt a szakaszt jól megnyomtam. Sikerült!
Picit lazább tempóban veszem az irányt Gádorosnak.
A kis füzetem két lehetőséget ajánl fel pecsételésre:
Gádoros és Eperjes.
Bringával vagyok, mindkét cím belefér az időmbe.
Gádorost és Eperjest is érintem.
Árpádhalomból még egy darabig földúton vezet a kék, aztán műút következik.
Gádorosban nem időzöm, csak pecsételek.
Eperjesen viszont tovább maradok.
A kocsmában megtalálom a bélyegzőt, a sörömet is. A törzsgárda tagjai örömmel fogadnak, mint egy bolondot és jönnek a kérdések.
Tényleg csak azt nem kérdezik meg, hogy milyen az elmeállapotom.
Számukra érthetetlen, hogy valaki ilyen melegben akár csak a faluból is kibiciklizzen.
Én tök jól érzem magamat a bőrömben most, örömmel válaszolok mindenre.
A konyhából jó illatok jönnek, kiderül, zúzapörkölt készül.
Kiböjtölöm az elkészültét és jól belakok belőle. Akkora adagot kapok, csurig vagyok vele.
Tényleg nem vagyok normális így tovább tekerni.
Indulnom kell, vár az út!

 Aki pont akkor jár itt mikor zúzapörköltet főznek, egyen egy jót!

 Eperjesen pont falunap van. Kicsik és nagyok a horgásztó melletti réten.

 Rászánok kis időt a nézelődésre.

 Még régi autókat és motorokat is hoztak.

A horgásztó mellett vadkempingezni is lehet. (Király-tó)

 Öntözőcsatorna mellet vezet az út.
Ismét magamban vagyok.
Vadak jönnek a vízhez inni, némelyik elég közel enged magához.

Tájvédelmi területen gurulok, a mocsaras részen gázlómadarak százai. Jól érzik magukat itt.

 Ez már Szarvas. Az arborétumnál pecsételek, aztán megkeresem a szabad strandot.

Nagy az élet a strandon. Meleg van, fürdenek, csónakáznak az emberek.

Egy asztalnál letelepedek, a közeli vizesblokknál van tusoló, alaposan lecsutakolom magamat.

Jól körülnézek, táborozásra alkalmas helyet keresek. A Kákafoki-holtág strandja ez. Van egy kis tó is és van alkalmas hely vadkempingezésre is. Csak tanácsként, én megvárnám a naplementét a bivakoláshoz.
Naplementéig viszont nekem még sok időm van, már tisztán, lefürödve indulok tovább.




Pár kilométer a gáton, egy éles balos kanyar és érkezem a Hármas-Körös révjéhez.
Pont érkezik a rév.





A Hármas-Körös gátján tekerek közepes tempóban a Peresi Szivattyúházig. Peresi bemutatóház néven szerepel a pecsételőhely neve a füzetben.
Bélyegzés után felkészülök az éjszakára.

 A bal oldali képnél még csak a zsilipnél tartok, de már itt érzem a szúnyogok kiéhezett hadát.
Jobbról a bemutatóház.

 Piszok gyorsan kell kikötni a függőágyat, iszonyat rohammal jönnek a szúnyogok.

Pár lépésre tőlem egy pihenő, senki sem vállalkozik arra, hogy itt leüljön most.

Lefekvés előtt még áttörlöm magamat egy tisztító kendővel és ugrok az ágyamba.

A szúnyoghálón keresztül egy távoli Forma 1 versenyt hallgatok. Most a szúnyogok a visító motorok. Piszok mérgesek lehetnek, hogy nem férnek hozzám.

Korán kelek, még hűvös van, talán nem kell akkora csatát vívnom a vérszívókkal.
Ahogy kel a nap, lesz egyik percről a másikra melegebb, megindulnak. Én is. Étlen, szomlyan elhúzom a csíkot. Mezőtúrig alig állok meg.

A MOL egyik telepe.


 Csónakház a Hortobágy-Berettyó mellett.

Ez pedig már Mezőtúr.



 Kis sétát teszek a belvárosban, aztán megkeresem a Fazekas Múzeumot.
 Zárva van, pecsételni nem tudok, de készítek fényképeket.

Mire megvagyok ezekkel, sötét felhők kezdenek gyülekezni.
A vasútállomásra tekerek, megveszem a vonatjegyet és már esik is. Ezt jól kiszámoltam!


Nagyon jó túra lett!
A Meridám is jól vizsgázott! Ez és az előző túrám is a bringa szempontjából egy teszt volt.
Egy Merida kereskedő barátom kért meg arra, hogy teszteljem is a gépet. Ez is megtörtént!
Aki kíváncsi a tesztre, itt olvashatja el.

Táv: 122 kilométer
Nyomvonal


03. túra
Mezőtúr-Vésztő
2019.07.26-30. péntek-kedd

Ismét egy péntek délutáni indulás. A vonatozás a tikkasztó fülledt melegben nehezemre esik. Mikor szakadó esőben robog a vonat, akkor sem kellemesebb a helyzet, az ablakokat fel kell húzni, mert bever az eső.
Mezőtúron megkönnyebbülve szállok le. Jön a TÚRA!
Két barátom is elkísér erre a kalandra, ők már itt vannak, reggel indultak vonattal, aztán Szolnoktól tekertek Mezőtúrig.
Találkozásunk után ráállunk az Alföldi Kék jelzésre.
A Fazekas Múzeumot még nyitva találom, sikerül beszerezni a pecsétet. Legutóbb zárva volt.
A Hortobágy-Berettyó gátján vagyunk már, itt is fülledt az idő, mögöttünk csúnya felhők kavarognak. Valahol a zivatar szélén táncolhatunk, egyszer csepeg, egyszer nem csepeg az eső.



Attila és Péter a mai napra már közelít a száz kilométerhez, szeretnének hamarosan megpihenni. Én még mennék, hisz csak most kezdtem az utat.
Túrkeve viszont kapóra jön, van kemping, faház, fürdő, minden, ami kellemes pihenést nyújt.


 Még Túrkeve előtt egy híról megnézzük a vizet.

Sok szivattyútelep van a gátak mellett, ezek is látványosak.
 Ez egy kisebb telep, szerényebb szivattyúval. Lesznek majd nagyobbak is!








Túrkeve kemping.
Mint megtudjuk, a mai napon éjszakai fürdőzés lesz, lesz időnk kiáztatni magunkat. Jót vacsorázunk, bőséggel pótoljuk a folyadékveszteséget és indul a buli majd hajnalig. Még vacsorázás közben találkozunk egy másik bringás társasággal. Ők is az Alföldi Kéket járják.

Szombat

A korai indulásból nem lesz semmi. A buli hajnalig és a korai indulás nálunk már kizárják egymást.
Ráadásul én összeszedtem egy hasmenést.


Balogh János emlékmű, kint a puszta szélén.










Lehet mondani, unalmas a tekerés a gáton. Gyalogosan még nagyobb kihívás. De valljuk be, ezért a szép látványért érdemes ide eljönni. Gastyási szivattyúház!

 Ecsegfalva előtt a zsilipház. Itt is érdekességekre bukkanunk. Jó 100 éves szivattyúk, szelepek. Biztos vagyok benne, ezeket az örökkévalóságnak tervezték, gyártották.


 Tartalék motorok, szivattyúk!
Számomra, számunkra ezek is érdekességek, látnivalók.







Az ecsegfalvi pecsételésnél, kocsmázásnál ismét találkozunk a tegnapi bringás csapattal és másik két kollégával. Nekik is melegük van, így megnyugszunk, nem bennünk van a hiba.
Még Ecsegfalván, a benzinkúttól nem messze belebotlunk egy aranyos kis kifőzdébe. Nincsenek felkészülve vendégek fogadására, megrendelésre főznek, de nagyon kedvesek, gyorsan készítenek nekünk egy jó ebédet. Mos ismét megköszönöm ezt a kedvességet, nagyon jól esett, nagyon éhesek voltunk.


Ecsegfalva után jön egy kis aszfaltozás, majd a régi vasútvonalon vezet a Kék.
Hát ezt elszúrtuk!
Egy új aszfaltcsíkon tekerünk, jelzés sehol. Térképet nézve kiderül, már sokkal hamarabb el kellett volna jobbra fordulni.
Attila nem montival jött, túragép van alatta, ezzel bizony nehezebb a haladás a földúton. Fárad is rendesen.
Visszatekerünk a műútra, és ezen érjük el a Réhelyi Bemutató Központot.

Következő pecsételési pont: Dévaványa
Műúton tekerjük le, Attila földútról már hallani sem akar. Sajnos rosszul választotta ki a technikát.
Dévaványán egy újabb gond, Péter kerékpárjának hátsó kereke lassan, de enged. Egyre sűrűbben kell pumpálni.
Még egy dolog miatt át kell szervezni az útvonalat.
Attilának vasárnap estére haza kell érnie.
Gyomaendrőd egy jó indulás ehhez, közvetlenül megy vonat Budapestre.
Így Dévaványa-Gyomaendrőd szakasz következik, Kék jelzés nélkül.
Gyomaendrődre már vihar illatú széllel érkezünk meg. Cél a vasútállomás, amit már kezdődő esőben érünk el, belépve az állomásra pedig leszakad az ég.
Egy jó óra múlva kidugjuk az orrunkat, az első kerekeket és kerülgetve a pocsolyákat eltekerünk a kempingig.



Én most is függőágyat hoztam a túrára, nagy eső esetén sem ázik fel alulról.
(Az éjszakai vihart is jól állta, mert olyat is kaptunk.)
A fürdő, kemping egy helyen van, gyors helyfoglalás után fürdőzünk a meleg vízben.

Vasárnap

Attilától elbúcsúzunk, vonattal megy haza.
Mi Péterrel elindulunk vissza, Dévaványának. A Hármas-Körös hídja után tanakodunk, mi lenne, ha a gáton tekernénk Körösladányig és egy rövid szakasz kimaradna a szó szerinti Kékből Dévaványa-Körösladány között. A teljesítmény fikarcnyival sem lenne kisebb, sőt, ez egy nagy kerülőt jelent.
Így is teszünk.
A tegnapi és az éjszakai eső megtette a magáét. tapad a föld rendesen.
Egy szó, mint száz, nem tudunk nagy tempót diktálni, van idő nézelődésre.

 Jó döntés volt erre jönni. Nagyon szép a táj, csend és nyugalom van.

 Fényképezés után sarat is vakarunk, de nem vészes.






Érkezés Körösladányba, pecsételés, majd indulás rossz irányba. Nem baj! A Dévaványai szakaszból legalább láttunk valamennyit!


Ez pedig már a Vidratanya!
Ismét éhesek vagyunk, a Kék túrás bélyegzőn kívül még egy ebédet is kérünk.


  A Vidra tanya mellett a Sebes-Körös

Sajnos úgy van, hogy enni, inni kell! Ezzel bizony idő múlik el. Ráadásul elég komótosak vagyunk.
Ennek a hátulütőjét majd most tapasztaljuk meg.
A Vidra tanya után pár száz méter után ismét földút következik. Montiknak való terep, élvezzük mi is. Messze előttünk, a látóhatáron nagyon sötét felhők látszódnak. Úgy tűnik, hogy a szél elviszi őket balra.
Egy elkerített részhez érünk, a kerítésen belül istállók. A Kék jelzést egy pillanat alatt elveszítjük, jól jön a segítség egy hölgy személyében, aki most jön ki a zárt területről. Egy picit hosszabb, de jobban járható utat mutat, azon kerekezünk. Feltámad a szél, elkezd csepegni. A felleg most közelít és villámokat szór. Számoljuk a másodperceket a dörgésig. Közelít, közelít, távolodik.
Egy újabb szélroham, picit más az iránya, de ismét közelítenek a villámok. Nagy hajrával érünk ide:


 Igaz, hogy zárt terület, de a kerítés kifeszítve. Ezt kihasználva gyorsan kifeszítjük a ponyvát két szilvafa között.





A nedves talaj még kapni fog az égi áldásból.









Bizony, jobb a ponyva alatt!
Több, mint két órás kényszer pihenő.
Háromszor jött vissza a vihar, kétszer a java, jókora szélrohamokkal.

Folytassuk utunkat! A következő órákra a kínlódás a jellemző. Egy óra alatt alig négy kilométert sikerül csak megtenni. A Kék jelzés útja járhatatlan, mellette a legelőn, frissen aratott búzatáblán igyekszünk irányban elvergődni.

Picit sárosak lettünk!
(Jutott a cipőbe is, a zoknim kidobásra ítéltetett.)

 Egy nem őszinte mosoly!

Bizony, ezt is beírhatnám a Merida tesztbe!

A csolti monostor nincs messze, azt akarjuk elérni. Térkép szerint van víz, esőbeálló. Ez nekünk szállásnak is jó! A lényeg, letudjuk mosni az út porát, sarát.

Végre itt vagyunk a csolti monostornál. Záróra, de még beengednek pár röpke percre.


 Szuper fedett helyeket látunk, közkút is van, de sajnos nem maradhatunk bent. Be kell mennünk Vésztőre szállást keresni.








Vésztőn nem járunk sikerrel, csúnyán elküldenek az Origó szálláshelyről.
Besötétedik, széllökések taszigálják egyre közelebb az újabb nehéz felhőket. Maxi gáz Vésztőre, ott sikerül egy szállást találni.
Mire felcuccolunk a szobába, már esik is kint. Nem is kicsit!
Éjfélre már ágyba is kerülünk.

Hétfő


Sikerül jót aludni, reggel még mindig esik. Reggeli után lassan indulunk, már csak csepeg az eső, de be van borulva. Első utunk egy autómosó, le kell mosni a fogaskerekeket, láncot, gatyába kell rázni a lovakat. Utána irány a vasútállomás.
Jó fél órás mosás után már fel lehet ismerni a bringáinkat. A láncok is elcsendesednek egy alapos olajozás után. 
A vonatozás viszont nincs ínyünkre, sok-sok átszállás, sok-sok óra zötykölődés. 
Egy új terv kell! 
Irány vissza Vésztő, onnan Dánfok szabadstrand, majd Békéscsaba.
Szeghalom határától úgy 5,5 kilométerre járunk. Jobbra egy érdekes házat látunk, mellette esőbeálló.

 Pályázati pénzből épült semmire sem használható épület.

 El sem készült, át sem adták, de már kezdik szétlopni.

Kívül és belül.

Az alagsorban lazán 50 centiméteres víz áll.


Lassan megeszi az idő!







Mondjuk az eszembe jut, hogy itt is lehetett volna éjszakázni.

Azért mutatok majd szebbet is!

Egy újabb épületet is találunk, szinte romokban:




Egy régi istálló!

A vésztői vasútállomáson beszerzem az újabb pecsétet is, úgy gondolom megdolgoztam érte, még akkor is, ha itt is kihagytam egy rövid szakaszt a Kék-ből. 



Vésztőről Tarhos felé megyünk. Tarhos előtt pár kilométerrel egy utacska vezet az erdőbe, nagy tábla hívogatja az erre járókat.
Kárász Kastély. Pár kilométeres kitérő, de megéri.

 Szerencsénk van, nincsenek vendégek, körül tudunk picit nézni.
Konferencia terem szép bútorokkal, ez mondjuk igaz az egészre.



 Park és szauna.









Következő látnivaló már Tarhoson fogad.
Tarhos kastélypark.
Nem lenne szabad ilyet mondani, vagy leírni, de itt is az az érzése van az embernek, sok-sok pénznek veszik nyoma. Hát lássuk:

 Amik a tervek voltak...

 és ami lett belőle.







 A park amúgy nagyon szép, szúnyogok nélkül kifejezettek kellemes.
(Most voltak.)

Békés következik. Megkeressük a dánfoki kempinget és ott szállunk meg.
Több lehetőség közül a hotelt választjuk, nem drága, de retró.
Rövid csavargás a környéken, szerencsékre jó idő lett. A reggeli esőnek, felhős időnek már nyoma sincs.

 Duzzasztó a Kettős-Körösön Békésnél és a felduzzasztott víz.

Kikötő.
 Egy újabb szivattyúház, anno gőzzel működött.
Szenzációs, hogy milyen szépek ezek a gépek.
Kedd

Utolsó nap, Békéscsabára kell eljutni és vonattal haza.
Nem nagy táv, de időben indulunk. Békéscsaba bő 10 kilométer.


 Ez már Békéscsaba.





Az Alföldi Kéken most megtett táv: kb. 100 kilométer
Az út teljes távja: 246 kilométer

Folytatás következik...

A folytatás egy évet csúszott, sajnos ismét kijött a gerincsérvem, elég durván. Fél év betegállomány, sok-sok kezelés, gyógytorna, gyógymasszázs, stb.

Negyedik túra,
Vésztő-Szentpéterszeg

2021. 06. 04. péntek
Úgy gondolom vagyok már olyan állapotban, hogy Vésztőtől folytassam az én Alföldi Kékemet. A lábujjaim még zsibbadnak, az öregujjam minden lépésnél fáj, a bringa nyergében viszont nem kell lépkedni.
Békéscsabáig vonatozom, nem szállok át a vésztői vonatra, irányban megindulok.
Térképen nézve klassz utakat választottam a műutak elkerüléséhez. Eleinte szuper, aztán kissé megváltozik a véleményem. Egy hét elteltével már szépülnek az emlékek, most már azt mondom, megérte erre menni. Igazolom is pár fényképpel.





Végül csak ki kell mennem a műútra és Vésztőig azon folytatni az utat.Nyomvonal! Bő 40 kilométer három óra alatt. Jó volt!

Vésztőn a vasútállomáson szigorúan pecsételek, beírom a dátumot, órát, percet. Szigorúak az ellenőrök, bár előre tudom, nem fogják elfogadni a füzetemet. 2021. június végéig nem fogom tudni befejezni az Alföldi Kéket kerékpárral. Gyalogolni még nem fogok egy ideig!
Vésztő és Okány között nincs különleges kihívás. A jelzések rosszabbak mint gondoltam, sokszor kell megállnom és nézni a helyes irányt. Vélemény az, hogy a jelzések minősége, táblák kihelyezése olyan, mint a megyei természetjáró szövetség hozzáállása a tömegsporthoz. Ez a véleményem csak erősödik mikor Okány és Zsadány között kecmergek előre. Kihívás. Én szeretem a kihívásokat, most egy picit soknak tűnik. 

Sikerül perecelni, beesek a susnyásba. Nem akartam megállni, lendületből könnyebb törni az utat. Ha már megálltam, készítek pár képet. Csak arra egyenesen tovább!
Szorgos méhecskék gyűjtik a nektárt, még jó, hogy nem közvetlenül az akácfának estem neki. Talán meg sem találtak volna a szó szerint tökig érő gazban.
Itt már látható az ösvény! Igaz mögöttem van! Könnyebb lesz a következő áldozatnak. Még nem is tudom, hogy fogok vele találkozni!
Bölcs Salamon király megmondta, minden véget ér egyszer. A jó és a rossz is. Én is kivergődöm a gazrengetegből, már szinte suhanok.

Néha látni jelzést.
A kijelölt út kijelölt út? Időnként tarlón, feltárcsázott területeken vezet át. Olyan, mintha csak kelletlenül csináltak volna valamit, mikor ki kellett jelölni ezt a szakaszt. 
Most már úgy tekintek az egészre, mint egy kis kihívás. Tanácsom az, hogy aki egy pici kis kedvet érez hozzá, induljon neki bátran kerékpárral. Lehetőleg montival, széles defektvédett gumikkal.
A nyugalom, a természet csendje van körülöttem. Madarak csicseregnek, vadak mászkálnak egész közel. Kilépnek az útra, sétálnak egy picit előttem, aztán eltűnnek az erdőben, bokrok között, vagy a sásban. Élvezem ezt a csendet. A falusi kocsmák hangulata is egyedi. Annak is van ,,szépsége,,. A bor, sör, pálinka gőzös rekedtre kiabált hangok mosolyt csalnak az arcomra, de örülök, mikor pecsételés után megszabadulok ezekről a helyekről.
A Kék jelzést többször elvesztem, kerékpárral nem olyan nagy gond száz, kétszáz métert eltekerni rossz irányba. Gyalog nagyobb szívás. Itt is eltértem picit a jelzéstől.

Zsadány után a Begécsi víztározó következik, ami az én három évvel ezelőtt vásárolt füzetemben nem szerepel.  Nem volt időm pontos tervet készítenem, nem is akartam bajlódni vele, de láttam róla fényképet, tudtam, hogy itt is van egy új pecsételőhely. A neten talált fényképeken kulturáltabb a környéke. Jobban fésült.
Engem ez a kép fogadott. A kerék szinte eltűnik a fűben.

Közel hetven kilométert tekerhettem ma délután. Többször vacak úton. Éhes vagyok és picit fáradt. Letelepedek a kilátó felső szintjén és falatozni kezdek. Nagyon élvezem ezt a nyugalmat. Nézem az előttem lévő utat, nem lesz egyszerű. A magas gazt levágták, tíz centis a tarló, a levágott hosszú nyesedék kupacokban. Itt töltöm az éjszakát madárlesben.
Napnyugta után a szúnyogok nem hagynak békén, be kell vackolnom magamat a ponyva alá.


Fantasztikus éji zeném van. Több száz, vagy ezer béka kuruttyol körülöttem. Csattogások, ugatások hasítanak a szürkületbe, az éjszakába.

Táv: 31 km
Szint: 19 méter
Többnek éreztem a megtett távot. 

2021. 06. 05. szombat

Begécsi víztározó-Szentpéterszeg

Sikerül korán ébredni, a pakolással szüttyögök el sok időt. Érdekes módon alig van páralecsapódás a ponyván. A víztározó gátján küzdöm magamat előre. Szó szerint küzdés. Olyan átkozott a terep, hogy csak lépésben haladok előre egyenes terepen. Nem veszem észre, hogy valahol letérek a Kék jelzésről. A ritkán felbukkanó jelzések miatt ez nem is tűnik fel. Csak akkor kapom fel a fejem, mikor balról jön a jel és jobbra elmegy. Gesztet kerültem el. 
Szép nagy kereszteződésben állok, egy csámpás tábla mutat valamilyen irányt. 
Pár méterre egy férfi dolgozik a vágott náddal. Ő mutatja meg a jó irányt.



Rá állok a jelre Geszt felé. A kastélyt terveztem megnézni és vásárolnom is kell. 

Itt a kastélynál lehet bélyegezni. 

Bélyegzés és vásárlás után már jó irányba tekerek tovább. Biharugrán bélyegzés után egy jó hideg citromos sört szopogatok, mikor elhúz egy másik bringás. Szilaspuszta előtt találkozunk ismét, árnyékban nézi a térképet, keresi a jó irányt. Egy darabig együtt tekerünk, aztán elhúz. Kőrősszakál és Belec között a nagy semmiben találkozom ismét a másik bringással. Talált egy kis árnyékot, ott falatozik. Én is éhes vagyok, ennék egy jót, de tovább tekerek, valami kellemes helyet keresek. Jelzések most is alig vannak, szinte minden elágazásnál, kereszteződésnél megállok és egyeztetem a térképpel a telefonommal az irányt. Most ismét nincs egyezés, de van egy aránylag frissen festett jel. Azt követem. A térkép szerint valami tavacskát kerül, amiből semmit nem látok. A távolban két embert látok körvonalazódni. Két hölgy pihent meg a gát oldalán, üdvözöljük egymást. itt van a beleci pecsételőhely. Ha nem találkozunk, talán el is tekerek a kis kilátó mellett.
Annyira jellegtelen számomra, eszembe sem jut lefényképezni.

Belec után Furta a következő ellenőrzőpont. Már nagyon éhes vagyok, a kulacsomban langyos a víz, az sem esik jól.
Egy bringás jön szembe. Ismét találkozunk. De hogy jöhet szembe? Napszúrást kaptam?
Ennyit a jelzésekről, a letöltött térképekről.
A régi jelzést követte, aztán találkozott az új jelzéssel és rossz irányba fordult. Így megtalálta a a beleci pecsétet, de vissza kell mennie a már megtett úton. Furtáig együtt tekerünk, ott ismét elválnak útjaink. Én leülök enni a padra, a kolléga pedig a legrövidebb úton megindul Berettyóújfalunak. Szó szerint azt mondja: Neki mára elege van a terepezésből. 
Elhiszem. Gondolom nem csak a terepezésből van elege, elege van ebből bélyegzős, útvonal itt is meg ott is összevisszaságból. Tényleg röhej, hogy minden indulás előtt azt kell nézni, számolgatni, letölteni, hogy most mit változtattak az útvonalon, a bélyegzők nevén, kihelyezésén. 
Míg eszegetek a padon, feltámad a szél. Csúnya felhőket látok közeledni, irány Bakonszeg. Nem követem a kéket, nyomom a pedált. Jó kis szembeszél van. 

Bakonszegen keresem a Kórógyi-gátőrházat. Én naív ismét a régi térképre, a régi füzetre hagyatkozom. Kér helyivel találkozom, kérdem őket, de nem is hallottak ilyen gátőrházról. 
A felhők közelednek, a szél nem csendesedik, húzok a gáton Berettyóújfaluba. 

A pecsétet gyorsan megtalálom és műúton megyek Szentpéterszegre. Azt nem tudtam, hogy Szentpéterszegen van egy új bélyegző, de azt tudtam, hogy a horgásztó mellett van egy szép fedett pihenő. Ott tervezem tölteni az éjszakát.
Szentpéterszeg előtt hív az egyik barátom, kérdi mi a helyzet. Fáradt vagyok, éhes vagyok és csalódott az Alföldi Kék jelzéseiben, útviszonyaiban. A figyelmetlenséget, nemtörődömséget, jó lesz ez így is mentalitást látom ebben az egyébként szenzációs lehetőségben. Hangot is adok a véleményemnek, érzi a csalódásomat. Engem mindig is nagyon bosszantott, hogy valamit rosszul csinálnak meg, pedig minden adott lenne arra, hogy jól is meg lehessen csinálni! Sajnos most is ezt látom.
A tavat könnyen megtalálom és most jön a meglepetés. 
Születésnapot tartanak a pihenőben, és meghívnak vacsorázni.
Itt a blogomon is ismét egy nagy köszönet érte!

Vacsora után kifeszítem a függőágyamat, mosdás és szunya. Estére szerencsére csitul a szél, elvonulnak más irányba a felhők.
Táv: 100 km
Túráim legszebb pillanatai, mikor ilyen szép helyen térhetek nyugovóra és hajnalban madarak csicsergésére ébredhetek. 
Hajnalban egy kis eső még megzavart, ennek ellenére nagyszerű helyet ismertem meg.
Öszvérré alakított bringám is pihent, indulhat a következő bevetés.
2021. 06. 06. vasárnap
Szentpéterszeg-Debrecen
Nem az Alföldi Kék kiírása, de én a saját Alföldi Kékem részének tekintem. 
Biztos ami biztos, műúton nyomom le a távot. Az elmúlt két nap körülményeiből azt szűröm le, hogy mára nem kell bevállalni Debrecen felé földutat. Kis kerülővel talán, de kis forgalmú utakon tekerek a vasútállomásra.

Ötödik túra, Bakonszeg-Pipóhegy

2021. 06. 18. péntek
A következő napokra jó időt ígérnek. Még talán senki nem sejti, milyen meleg napok következnek. Tíz napos útra készülök, nem titkolt szándékom, hogy 2021. június végéig kerékpárral teljesíthető Alföldi Kék utolsó felét teljesítem és titkolt szándékom, hogy nagy erőbedobással talán a kimaradt első szakaszt is teljesítem. Ez tényleg csak titkolt szándék, mert nagy táv vár rám.
Vonattal megyek Hajdúszoboszlóig és terveimben az szerepel, hogy a Keleti Főcsatorna mellet tekerek el Bakonszegig. Nagyon vonz a csatorna melletti nyugodt kerékpározás a természettel szinte eggyé válva. 
Azért okulva az előző utamon tapasztalt nem kis kihívást jelentő utak állapotából, megkérdezem a TIVIZIG illetékeseit. Diplomatikus, korrekt, de számomra nem pontos választ kapok: 

Tisztelt Gazsi Szabolcs!

Levelére válaszolva, amelyben szeretné megtudni, hogy használható-e a Keleti-főcsatorna töltése kerékpárral való közlekedésre Hajdúszoboszlótól Bakonszegig,
azt a választ adjuk, hogy nincsen szükség külön engedély kérésére a kerékpárral való használathoz.

Az útvonal mentén lévő szakasz elzáró sorompók minden helyen zárva találhatóak, nyitásuk egyenként nem megoldható.
A töltés kerékpárral való használata mindenkinek a saját felelősségén és belátásán múlik.

Pontosítást kérek, amire pár nap múlva ismét jön a válasz:

Tisztelt Gazsi Szabolcs!

Újabb megkeresésére válaszolva a gátkorona a fenntartó gépek közlekedéséhez megfelelő állapotú.
A növényzettel való borítottság szakaszonkénti magassága is változó. Esetenként lehet eléri a
kerékpáros közlekedéshez nem megfelelő magasságot. Csapadékos időjárás esetén
nem használható a gát kerékpározásra.

Érzésem szerint a gátkorona több része is kemény küzdelmek árán járható kerékpárral. 
Sajnos! Bringások számára nagy kincs lenne itt is egy kerékpárút, távol a forgalomtól, a városok zajától. Az, hogy az élővilágot mennyire zavarnák a bringások, futók, görkorisok, nem tisztem eldönteni. Saját tapasztalataim alapján, nem mi bringások lennénk a fő zavaró tényezők. Ráadásul, ha több kerékpárút van ilyen vadregényes helyeken, a mostani már meglévő utak leterheltsége csökkenne.

Vissza az utamra!
44 kilométer, szint szinte semmi. Meleg viszont van! Kiszívja az embert!

Végre Bakonszegen vagyok, felvérteztem magam a legújabb kéktúra térképekkel, kiírásokkal, új bélyegzőhelyek pótlappal, bátran bízom abban, nagy segítséget fognak jelenteni számomra.
A bakonszegi bélyegzőt most megtalálom.
Az esőbeálló rossz idő esetén, kifáradás esetén akár menedéket is nyújthat egy éjszakára. Tetszik ez a hely!

Még maradnék a fák árnyékában, de vár a kaland Szentpéterszegig, fogalmam sincs milyen úton. Mély homok, vagy tökig érő gaz is várhat rám.


Bakonszeg- Szentpéterszeg
Ez már az Alföldi Kék kiírása szerinti útvonal!
 



Ilyen a Berettyó mellett! Mennek a szivattyúk, kell
 a víz. Nagy hőség van.
Árnyék nincs a gáton, csak az enyém. Szentpéterszegig szerencsére nincs mély homok a kerekek alatt és a gát oldala is rendezett. Lehet haladni, nem kell erőlködni.

Közelről az út.
Könnyen haladok, de már szeretnék Szentpéterszegen lenni. Lassan telnek a percek, lassan fogynak a kilométerek, pedig bringával megyek.
Eljön ez az idő is. Még betekerek a településre pár sörért, hogy ne legyen gondom az esti frissítőre és berendezkedem.
Most nincs buli, a fedett helyen vackolom el magamat.

Nyomvonal!



2021. 06. 19. szombat

Szentpéterszeg-Létavértes
Úgy számolgattam otthon, hogy a kisebb letéréseket is számolva 65 km körül kell ma mennem. 
Kerékpárral nem nagy távolság. MTB-vel terepen már nagy táv lehet. És MTB-vel terepen csomagokkal? Milyen lesz vajon?
Esetleg tovább jutok Létavértesen?
Próbáltam szállást foglalni Létavértesen, de az egyik hely nem tud fogadni, a másik helyről nem kaptam választ. Majd meglátjuk.
Most irány Hencida, tovább a gáton. A gátkorona picit rosszabb, jobban ráz. 

Sokkal gyorsabb mint gyalog, örülök, hogy nem kell gyalogolnom. A jelölésekben bízom is és nem is. Bízom abban, hogy találok és örülök neki, de tudom, nincs mindig így.  Nem lesz így. Miért? Ezt senki sem tudja, én mit gondolok, az nem számít. Folyamatosan nézem a pozíciómat, bízva abban, nem térek el a kijelölt úttól. Bízom abban, meglátom a jelzést, jelzéseket, melyek a pecséthez visznek. Nem magoltam be a pecsétek helyeit, elérhetőségeit. 
Hencida határában véletlenül figyelek fel egy kis bevezető útra. Lássuk hova visz? Tök jó, alig pár száz méter kitérő a Kék sáv jelzéstől, míg megtalálja az ember a bélyegzőt. Kerékpárral nem gond, de nem örülök ennek a kitérőnek és nem is értem. Gyalog akár fél óra oda és vissza. Már bocsánat, de egy kérdés fogalmazódik meg bennem.
Ki az a hülye, aki ennyire kiviszi a pecsétet a jelzéstől? Nem értem a lényegét. A bolt miatt? 

Bojt következik. Izgalmas szakasz ismét. 
Kunkorok, kitérők a semmiben. Sok festék nem fogyott a jelzések festésére, sok faanyag sem fogyott a táblák kihelyezésére. Járható és nehezen járható szakaszok követik egymást. 

Igen, a tájat meg kell mutatni!
Az M4 autópálya felett, egy biztos pont!
Ez is egy biztos pont, az Alföldi Kék erre vezet. Ha valaki letért véletlenül a ,,jól,, jelzett útról és végre talál egy ilyen táblát?
Basszus, legalább egy település név nem kellene? Van pár ilyen tábla kihelyezve. Csak azért vagyok mérges, mert ezt jól is meg lehetett volna csinálni ugyanannyi költséggel és munkával.








Végre megint egy jelzés! Most hol menjek? A dzsindzsában, vagy tapossam a szántóföldet. 


Örülök, végre Bojton vagyok! Nagy örömömben nem is fényképeztem. Egy fiatal pár megy el éppen a bélyegzőtől, mikor érkezem. Bojt túlsó végén érem őket utol, beszélgetni kezdünk. Azt a szakaszt teljesítik mint én, korán reggel indultak talán Furtáról. Nagyon csodálkozom, hogy Szentpéterszegen nem futottunk össze. Elméletileg nekem még ott kellett volna lennem. Aztán kiderül a turpisság, ők is a régi füzetet használják és az új füzetben szereplő általam megtett nagy marha kitérő helyett a röviden jöttek. Hencida és Bojt között a kiírás szerinti távolság: 12,2 km. GPS-es mérés esetén 10 % eltérés is lehet. Akár 13, 5 km is lehet a valóságban. Ezt a távot kerékpárral másfél óra alatt tudtam kerékpárral megtenni. Már megvan, cél Nagykereki.
Bojt-Nagykereki 6 km.
Szintidőnk, mert most együtt tekerünk, fél óra. 
A Bocskai kastélynál pecsételünk, ők maradnak egy picit pihenni, ebédelni.  
Kismarján két pecsétet is nyomok, csak kíváncsiságból. Egyet a kocsmánál enyhén borgőzös beszélgetés mellett. Nem belőlem jön. Aztán a templomnál is pecsételek egyet. Itt Kismarján sikerül egy jót ebédelnem. 


Nagyon meleg van, ismét lassan fogynak a kilométerek. Kismarja után a jelzés ismét követni kezdi a Berettyót, végül Pocsaj előtt végleg elbúcsúzunk a folyótól. 

Pocsajtól én is elbúcsúzom ezzel a fényképpel. 
Egy újabb izgalmas szakasz, Pocsaj-Cserekert. Nem nagy táv, 9 km. 1 óra 10 perc alatt teljesítve!


Ezt a látképet nem fogjátok látni, csak akkor, ha elcsesztétek az irányt. Van rá esély!

A valóságban ilyen susnyásba visz az út!


A susnyás után van jelzés! Ez komoly!

Aztán erre tovább! Lassan beérünk Cserekertbe.
Itt már van rendes út, a pecsét is rendben.
Vannak meglepetések és még lesznek is. Cserekert elhagyottsága nagyon mellbe vág!
Biztosan láttak jobb időket ezek az épületek és jobb időkre számítottak a gazdáik is. 

Cserekertet hogy úgy mondjam, döbbenten hagyom magam mögött. 
Pontosítok, Cserekertet is.
Végre beérek Létavértesre. Nagyon koszos, nagyon izzadt, nagyon fáradt vagyok. Megevett a meleg, a homok. Sajnos nem úgy regenerálódok, mint amit megszoktam. Jó lenne egy kényelmes szállás, egy jó fürdő és egy jó vacsora sörrel. 

71 kilométer 6 óra alatt.

Létavértesen két szállással próbálkoztam indulás előtt. A Jurta szálláson telt ház miatt nem tudnak fogadni, a Szent Kristóf Ifjúsági Turista Szálláshelyről nem kapok visszajelzést.
Most telefonon próbálkozom, szívélyesen fogadnak, menjek nyugodtan, mikor odaértem ismét telefonáljak. Hamar odatalálok, telefonálok, mindjárt jönnek és beengednek, pár perc.
A pár percből 15-30-40 perc lesz. Újra telefonálok, nem veszik fel. Még kétszer telefonálok, pár csörgés után foglaltra vált a telefon. ITT ENGEM NEM AKARNAK FOGADNI!
Ülök a bringára, irány a Vekeri-tónál lévő kemping. 


Még 27 kilométer nem hiányzott, de ez van. Jobb lassan haladni, mint várni a semmire.
Megtalálom a kempinget, két unott fickó beszélget a sorompónál, még visszaköszönni is nehezükre esik. A recepciós hölgy kedves, segítőkész, kijön elém, hogy miben tud segíteni.
Részemről a beszélgetés lényege az, ez tényleg kemping, de éjszakára különböző okok miatt nincs szállás. 
Látva felháborodásomat tovább segít, telefonál, címet ad egy debreceni kempingbe ahol várni fognak. 
Ismét nyeregbe!


A szűk százas megvan a mai napra is! Hurrá!
Ezt a kempinget merem ajánlani, mellette termálfürdő, a kemping árában annak a látogatása is benne van. 

2021. 06. 20. vasárnap


Szeretném folytatni a kiírás szerinti nyomvonal követését, így reggel egy szűk harmincassal kezdek Létavértesre. 
Itt ismét megkeresem e bélyegzőhelyet és szeretettel üdvözlöm!


A bélyegzőhelynél találkozom két idős úrral, a kéket koptatják ők is. Velem szemben járják az útvonalat szintén kerékpárral, de most kivételesen letették és gyalog vágnak neki egy kimaradt szakasznak. Kerékpárjuk a szálláson, lássatok csodát, a Szent Kristófban. Tényleg nem értem, engem miért nem akartak végül fogadni! A mostani szakaszt azért teljesítik gyalog, mert számukra kerékpárral járhatatlan. Engem felkészítenek arra mi vár rám és én is felkészítem őket arra, mi vár rájuk az általam bejárt szakaszon. 

Csomagok nélkül könnyebb a haladás, ennek ellenére nagy a meleg és nagy a homok. Lassú a haladás. Ilyen tempónál, ilyen erőlködésnél már tényleg kérdéses, mivel érdemes ezt a szakaszt teljesíteni.
A látnivaló természetesen kárpótol, mert felénk nem ezt látja az ember.


Ligeti-földek pecsételőhely következik. Otthoni számításom szerint ezt a 12 kilométer talán egy óra alatt tudom teljesíteni.
Létavértesről kilenc óra harminckor indultam. A Ligeti-földek pecsételőhely a Gyorkány-Hegy oszlopán van. El is érem a pecsételőhelyet, 11:23-kor. Gyalog is ennyi szintidőt számolnak erre a szakaszra. Tényleg nem tudom, hogy melyik teljesítés a nehezebb itt!

Kepecstag következik és már várom a meglepetéseket. Sokszor nézek rá a telefonomra letöltött nyomvonalra. Nem szeretnék még tíz métert sem rossz irányba eltekerni. Azért sikerül! Itt ennél a hídnál is!
A hídon túl, arra egyenesen!
Régi tanyák, a természet lassan ismét birtokba veszi.

Kepecstag és megérdemelt hűsölésem az árnyékban.
Közel nyolc kilométer egy óra alatt. Montisok! Erre kell számítani. Túrabringa? El nem indulnék vele erre az útra. 

Irány a Pipóhegy!
Bő tíz kilométer. Nem félek tőle, már várom a kihívást. 
A természet kihívása egy dolog. A természet kihívásait az embernek kezelnie kell. Az Alföldi Kéken is kezelik, kezelték, tettek ki jelzéseket, táblákat. Számomra ezek a segítségek időnként érdekesek. 

Egy helyen a tíz kilométerre szánt tábla mennyiség. Egy jó cikk!
Sok homokban csúszkálás után elérem a Pipóhegyet. A nyomvonalat sokszor kell nézni. Van olyan út, amire nem is gondolnál, hogy arra kell menni. Ez van!
Ennek a szakasznak a távja bő tíz kilométer. Egy óra ötven perc alatt sikerült bejárnom. Kissé fáradt a mosolyom. Tudom, bringával már nem lesz teljesíthető, de biztosan lesznek olyanok, akik kerékpárral teszik majd meg. Itt erre kell számítani nyáron. Eső után a sárban mi lehet? Nem is akarom megtudni!
Pipóhegy viszlát, gyere homok! Enyhe lejtő van előttem és kőkeményen kell tekerni. Nagyon várom a végét ennek a homoknak, várom a műutat. Mára elegem volt!
Elérem a Létavértes és Bánk közötti műutat, ezzel a mai napra befejeztem az Alföldi Kéket!


38 kilométer 4 és fél óra alatt.
A Strava azt mondja: Ez összhangban volt a szokásos erőfeszítésekkel.
Én mást érzek.

Gyorsan besuhanok a debreceni szállásomra pihenni, feltöltődni.


2021. 06. 21. hétfő
Fáradtan ébredek, alacsony az energiaszintem.
Miért lehet ez?
A korral jár?
Vagy a gerincsérv miatt és a közel egy év kihagyás miatt? Esetleg Covidos voltam és ez maradt hátra? Lelassult a szervezetem javító mechanizmusa?
Nem akarok a homokba visszamenni!
Milyen menekülési útvonal van?

Irány Tiszafüred!
Nézem a térképet és találok olyan lehetőséget ami jó lehet. Látok földutakat is, ha odaérek meglátom milyen. Amennyiben keményre van taposva jó, ha homokos, akkor hagyom a francba és megyek műúton. 
Tiszacsegénél tervezem majd a Tisza gátjára felmenni és Tiszafüredig azon kerekezni.

Tekerek szántóföldek között

Ebédelek Balmazújváros szabadtéri színpadján és mintha irigykedve figyelnének néhányan.


Nem áltatom magamat, kurva meleg van. Sikerült kifognom a hőségriadós időszakot az alföldi bringázásomhoz! Nézelődöm, számomra érdekes helyeket megnézek.

Sík vidék, azon csodálkozom, még ennyi zöldet látni.
Utam visz a semmibe, első pillanatra. Valahol az út végén Tiszacsege és jön a Tisza gátja. Itt sincs árnyék és ott sem lesz!
Elérem a Tiszát, a gáton alig találkozom emberrel. Halkan zúgnak a gumik, nem zavarok senkit és semmit és engem sem zavarnak.
Már Tiszafürednél járok, egy szép és egyedi portát kapok képre

A tiszafüredi Termál kempingben telepedek le, vágyom egy jó pihenésre.
Eddig ez volt a legkönnyebb napom.



Közel 100 kilométer mára is. 

2021. 06. 22. kedd

Elég volt, haza megyek!
Hajnali fél ötkor ébredek, égi söröshordókat görgetnek.
A testem nem pihente ki magát. Erőltetni nem akarom a túrám folytatását, tudnám, de szerintem nem szabad. Nem akarom, hogy az erőltetéstől ismét előjöjjön a gerincsérvem, ami igazából még el sem múlt. A bal lábamon több ujjam még mindig zsibbad, hirtelen mozdulatokra még mindig vannak kisugárzó fájdalmak. Tudom mit jelent. 
Legegyszerűbb az út: Tiszafüred-Füzesabony
Tiszafüredet elhagyva, még a híd előtt kapok egy defektet. Nem semmi! Tényleg jó gumikat szereltem a bringára, tudtam, az Alföldi Kéken sok tüske, akác, kóró és hasonló szúrós cumóval kell a kerekeknek megbírkóznia. A gazon, tüskéken szépen átvergődtem magamat, itt a kerékpárúton pedig defektet kapok. Nem csoda! A helyi illetékes szervek levágatták az út melletti gazt, minden mással együtt. Feldarabolt akácfa nyesedék is van a kerékpárúton. Egy méretes tüskét szedtem össze! 
A jó szándék most is megvolt, csak a megfelelő mennyiségű ész hiányzott. Várjuk a bringásokat a Tisza-tóhoz? 
Amúgy Schwalbe Marathon Plus MTB gumikkal van szerelve a bringám.

Poroszlón egy gyors reggeli, aztán egy gyors esés.
A Kúrva Életbe!
Kerékpárút van, de igazából nincs. A járdára hajtják fel szerencsétlen bringásokat, a járda nincs a legjobb állapotban. Az egyik kerítés enyhén dől, indák lógnak a járda közepe felé. Szemből két nyugdíjas karikázik, szó szerint nem egymás mögött. Kerülve az ütközést jobbra húzok, indában elakad a kormány és egy jókora csattanással borulok. A bal oldalamat jól összeverem, most már kékülök, nyom a hátam, a mellkasom. Jobb vállam megrándult, nyakam meghúzódott.. Bal csípőm, térdem fáj, kékül. Nagy levegőt nem tudok venni.
Várjuk a bringásokat? Poroszló és Füzesabony közötti kerékpárútról csak egy fénykép:


Balesetmentes közlekedést!
Dühös, mérges vagyok!
Az Iskola közzel majdnem szemben estem.


























Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Brooks Flyer Carved nyereg teszt

  Elnézésedet kérem, technikai gondok miatt a blog megszűnik. A bejegyzés itt elérhető