Csúcsok

Találó kifejezés!
Milyen csúcsok? Ki, mire gondol?
Jelen pillanatban a szótáramban az alábbi jelentéssekkel bír:
- Gyalog, vagy kerékpárral megtett napi táv, ami már említést érdemel saját magamhoz képest.
- Magaslatok, ami adott terület domborzatát figyelembe véve a legmagasabbak között van és sikerült oda eljutnom.


Szitnya újra
Két napos kerékpártúra a Selmeci-hegységbe

(2018 június közepe)

A vágy erős és némi kitartást is érzek magamban. Ismét meglepem magamat ezzel a szép túrával.
Péntek este illene pakolnom, kaját készíteni, korán lefeküdni és pihenni a szombati tekerésre. 
Péntek délután céges buli, este 9-re haza is érek. Most kezdődik a pakolás, szendvicsek készítése. 
11-kor már le is fekszem. Nejem kérésének eleget téve nem állítom be az ébresztést reggel 5-re.
Következmény:
2018. 06. 16. szombat, 8 óra 45 perc. És elindulok!
Komáromban a híd lábánál friss víz feltankolása. Ez három darab 1,5 literes PET palackot jelent, plusz a 0,7 literes kulacsomat.
2 darab fél literes palackban lefagyasztott Isostar-os víz van a csomagtartómra szerelt szütyőben. Mellette még a szendvicseim és pár fehérje szelet. Ez az étel mennyiség két napra és meglátjuk mennyi ideig elég a folyadék. 
70 kilométer van már mögöttem, Jászfaluba érek az 589-es úton.
Meleg van! Időnként fülledt a levegő, aztán egy kis szellő enyhít a párásságon.
Az út menti kocsma előtt nagy sátortető, szép ívű kanyart leírva  már fékezek is. 
Egy eurós csapolt sör, pár szendvics, egy banán az ebédem. 
Azzal nyugtatom magamat, már a fele meg van a mai útnak. Tudom, hogy nem igaz és azt is tudom, az utolsó 300 méter szint kutya nehéz lesz. (Az a 300 méter valójában 500)
Nyeregbe fekszem és hajtok tovább.




Balról fellegek ereszkednek.
Ijesztgetnek, de nem engedek, tekerek...















Jobbról régi épületek, tetejüket fene megette.








És velem szemben még: mondhatnám, a végtelen...

A szürke és fekete felhők fenyegetésüket betartják, hegyet kerülve hirtelen szemből lerohannak.
Egy csepp, két csepp. Semmi. Egy csepp, két csepp. Semmi.
Aztán hirtelen hűs zuhany az égből, melyet egy gyorsan érkező buszmegállóban sikerül kiböjtölni.


Jó egy órás kényszerpihenő. Rendezem soraimat, eszem, iszom. 
Nemcébe érek. Itt kell balra rátérnem az 525-ös útra. A Selmeci-hegység itt van előttem. 140 kilométernél tartok, 200 méteres szinten. 
Prencov: 154 kilométer, 300 méter szint.
Szent Antalig nem kell elmenni, előtte balra egy alig észrevehető út vezet a csúcsra.
Már csak pár kilométer a csúcsig!
Ezt a pár kilométer csak néha sikerül tekerve megtennem. Szégyen ide, vagy oda, de nem tudok feltekerni. Marad a tolás!
És a nézelődés:





 Az utolsó száz méteres szintet már végig tolom. Rám esteledett, de nem bánom. Szentjánosbogár rajzás van, százasával repkednek, pislákolnak az egyre sötétebb erdőben. Sajnos nem tudom lefényképezni, videózni.
Este 3/4 10-re érek a csúcsra, 166 kilométert megtéve. Fáradt vagyok, égnek a combjaim.
Azt hittem egyedül leszek. 
Túrázók és bulizók is vannak a tetőn. A bulizók picit lejjebb, már  mámoros hangulatban üvöltöznek az éjszakának. Nincs felelet, az éj nem üvölt vissza. Még sokszor próbálják a sötétséget szóra bírni, sikertelenül. Az üvöltözés egyoldalú.
A csúcson van egy büfé, itt szállást is lehet foglalni. Én nem foglaltam, a teraszán terveztem aludni. 
Most viszont vannak vendégek, az éjszakára szállást is foglaltam. Némi tanakodás magamban: mi tévő legyek? 
Végül megkérdezem, hogy aludhatok-e a teraszon. Igent mondanak, sőt a házba is hívnak, ott kényelmesebb. 
Nem élek ezzel a lehetőséggel.
Ha én ébredek korán én zavarom őket, de fordítva is igaz. 
Megágyazok a teraszon, a szlovákok beszélgetésére merülök mély, pihentető álomba.

Nyomvonal

2. nap

A hálózsák kapucnijában teljesen elbújik az arcom. Lassan, óvatosan húzom le a fejemről, bántja a szememet a napfény. Úgy tűnik, már magasan jár a nap. Keresem a napszemüveget, kibújok teljesen a hálózsákból. Indítom a telefont, közben körbenézek. De szép és jó itt fent!
Nem fázom, nyoma sincs a reggeli hűsnek. A szálló ablakai zárva, pedig este az összes nyitva volt. Talán mélyebben aludtam és hangoskodtam tudtomon kívül! Esetleg medvétől tartanak? Ki tudja?
Nézem az időt, még csak hat óra lesz. 



Halkan csomagolok, kiteszem a napra a hálózsákot aztán reggelizem.
A házból is felébredt valaki. Egy lévai srác, picit beszél magyarul. Sokat gyalogtúrázik egy évben, 800 kilométer szokott neki összejönni. Mosolyogva dicsérjük egymást, hogy milyen -crazy-.
Reggel 7-kor már gurulok le a csúcsról, dolgoznak a fékek!
Gyorsabban haladok, mint tegnap!
Az útvonal egy darabig megegyezik a tegnapival, de Felső-Szemerédnél Sahy felé fordulok. 
Már megkaptam, milyen könnyű sokat menni egy nap alatt, ha nincs benne szint. Tényleg így van! Tök könnyű napi 200-300 kilométert menni szint nélkül. Ki próbálta?
Hogy legyen a mai napra kis szint, ezért a Börzsöny lábánál megyek el, majd át a Gerecsén. 
A tegnapi tekerés után nincs izomlázam, jól osztottam be az erőmet. A mai nap után biztosan lesz!
Fogy a táv hazáig, fogy az erőm, az ételem és a vizem. Előkerül a maradék isotóniás italom is. Még most is kellemesen hűs, jól kitaláltam ezt a ,,hűtőtáskás,, módszert.
Mikor Bajnára érek, akkor érzem, hogy most már sok a melegből. Szédelegve szállok le egy fa árnyékában. Kellemes szellő jön, lehűt, iszom, eszem egy fehérje szeletet, tűz tovább. A Bajna és Héreg közötti emelkedő fog meg ismét. Az emelkedő a gyengém! A lejtővel nincs különösebb problémám, ott még batyuval is megy a 40-60 kilométer/órás sebesség. Tarjánig meghajtom magamat, már közel járok az otthonhoz. 
A dohányboltban veszek egy meggyes sört, jó ez a hideg savanykás-édes íz és a folyadék. A szusszanás is jól jön. 
A tarjáni szerpentinen megint kitekerem magamat, hadd fáradjak el tényleg alaposan. 
Sikerül! Szerdára múlik el az izomlázam.

Nyomvonal

Szitnya
Két napos kerékpártúra a Selmeci-hegységbe
(2017 augusztus vége)


A tátrai túrám befejezése után nagy űrt éreztem. Egy hétig azt csináltam amit nagyon szeretek és ennek sajnos vége lett. Terveimben is több szerepelt, mint amit sikerült teljesíteni.
Egy hét elteltével, hogy kitöltsem az űrt és levezetése is legyen annak a fantasztikus hétnek kigondoltam, hogy a Selmeci-hegységet ismét meglátogatom.
Két éve jártam először Selmecbányán. Egy hete ismét átgurultam rajta, most ismét célba veszem. De nem csak Selmecbányát. A Selmeci-hegység csúcsára is szeretnék feljutni.
A Szitnyára! Szlovákul Sitno.

 Kora reggeli indulásomnak lőttek, mint kiderül, még boltba kell mennem, valamit elfelejtettünk megvenni tegnap este a nejemmel.
Csak ¾ 8-kor tudok elindulni. 150 kilométer áll előttem, elméletileg még világosban felérhetek a csúcsra. Régebben már megterveztem ide az utat, de a nyomvonalat nem találtam meg. Nem izgulok miatta, GPS van, ahogy közeledem majd megoldom a kérdést.
 Sok cuccot nem akarok vinni, de így is érzem a súlyát rendesen. Egy nap alatt nem tudom megtenni az utat, éjszakámat a csúcson szándékozom tölteni. Étel, ital, hálózsák, derékalj, ponyva elcsomagolva. Persze meleg cucc is, mert egy jó hete fáztam éjszaka a Magas-Tátrában, pedig nem éjszakáztam ilyen magasan.
A Magyar-Szlovák határt Esztergomnál lépem át, a rövidebb úton, a Gerecsén keresztül tekerek idáig.
 Mondhatom, eseménytelenül gurulnak ki a kilométerek a kerekek alól.
Hogy színesebbé tegyem a napomat, az 524-es útról lekanyarodok Jablonovce felé. Ebből a kis településből egy erdei úton, ami párhuzamosan visz az 524-el, Gyökösig lehet menni aszfalton. Forgalom nulla! Sokáig a Zöld jelzés is elkísér, csak Gyökös előtt megy el jobbra.
Az 524-es útra Gyökös után térek vissza.
Selmecbánya már csak tíz kilométernyire van.
 Ennek ellenére gondban vagyok, a kitérőmmel sok időt veszítettem, viszont csodás a táj. A mai napig nem bántam meg ezt a döntést.
Selmecbánya előtt jó kis emelkedő, izzadok, már alig van vizem. Hegybányán vagyok. Szép lassan már 720 méterre tekertem fel. Jobbról az egyik háznál locsolnak, itt sikerül a kulacsaimat megtölteni. A mai napra már bőven elég lesz.
 Selmecbánya óvárosába nem gurulok be, az 524-es úton gurulok nagy lendülettel. Gyors szintvesztés, nagyon lehet gurulni a jó minőségű úton. Úgy érzem, csak a bátorság, illetve merészség szab határt a sebességnek.
A GPS-t nézegetve, Ilija településről tudok a csúcs felé menni.
Ilija határába érve nagy zeneszó fogad. Talán falunap.
 A faluban megtalálom a Zöld jelzést és innentől jó ideig azt kell követnem.
Az aszfaltos út kis idő után elfogy, köves, homokos, majd ismét köves úttal kell beérnem. Út van, jelzés is van, ennek örülök, de tekerni lehetetlen. Rekuval lehetetlen. Montival még ok. Már tudom, nem ez az igazi út, de nincs más választásom. A csúcs már közel van. 400 méter. 
 Szintben. Ezt a 400 méter szintet 3 kilométer alatt kell lesétálnom, tolva a rekut egy köves, vízmosásos szekérúton. Aztán az égiek megsegítenek, a Zöld jelzés találkozik a Kék jelzéssel és egy aszfaltút kerül elém. Ez az igazi szervizút, ami a tetőn lévő torony kiszolgálására épült.
Jó az út minősége, de nem tudom megtekerni. 50-100 métert tudok csak tekerve megtenni, aztán az izmaim elsavasodnak, égnek, le kell szállnom. Gyorsan múlnak a percek, a nap már teljesen lebukott, a sötétség az úr.
Az utolsó 2 kilométert már fejlámpa fényében teszem meg.
A tetőn végre meglátom a tornyot és tőle nem messze a vendéglőt.

 A vendéglő teraszán asztalok székek, vendégek már nincsenek. Kis szemtelenséggel itt táborozok le éjszakára.
Meleg van, enyhe szellő hűsít csak. Mondhatnám, vihar előtti csend van.
Messze a távolban a Tátra irányában villámlik. Felkészülök egy éjszakai viharra, míg eszem pár szendvicset kifeszítem a ponyvát és megágyazok alá.

 Második nap
Korán ébredek. Korábban, mint a nap. A napkeltét a tetőről nézem és örülök, hogy láthatom innen.
A kellemes hajnali levegőn sétálok egyet és fényképezek. Csak most látom, mások is vannak rajtam kívül.
Az éjszaka nyugalmas volt, egy két hirtelen széllökés riasztott csak. Nem volt vihar.
Reggelizés közben bontom a táboromat.
Legurulok a régi várromhoz, aztán a szervizúton a közeli faluba, Antolba. Magyarul Szentantal.

 Már csak haza kell tekerni.
A nyomvonal már megvan, hogy melyik úton kell a Szitnyára menni legközelebb. Klassz út, szeretném megismételni!
A szervizúton gurulva, úgy féltávon a falu felé egy magyar autóra leszek figyelmes. Két hegymászó táborozik itt. Beszélgetünk pár percig, kapásból mondanak vagy öt helyet, amit még érdemes lenne megnézni a közelben. Majd legközelebb! Ma haza kell érnem, holnap munka.










Táv: 330 kilométer
Szint: 3079 méter

  
Bükki baktatás
(Bükki csúcsok bejárása)

Felsőtárkány-Bánkút-Felsőtárkány első nap
2017. december 02.

Egy héttel a túrám úton írom a beszámolót. A szoba ablakából kinézve látom a decemberi verőfényben úszó, falevelekkel borított játszóteret, a szürke tömbházakat.  Az ablakot telibe kapja a nap, érezni ahogy fűti a szobát. A szél most felkapja a leveleket, megpörgeti őket, a fák csupasz ágai hajladoznak. Kitárom az erkélyajtót, a szél megrángatja a függönyt, hűs leheletétől megborzongok. Még pár másodpercig állok az erkélyen egy szál gatyában, aztán vissza a meleg szobába, zárom az ajtót. Más volt egy héttel ezelőtt. Mást láttam, mást éreztem. Az egy héttel ezelőtti utam legszebb pillanatai jönnek elő, aztán az egész utam. 
(Jó lenne most is úton lenni, de otthon is vannak teendők. Írásaimat is össze kell rakni, fel kell tölteni. Ez sem kevés idő.)

10 napja
Figyelem az időjárás jelentéseket. Biztató híreket hallok. Marad a nulla, két-három fok körüli hőmérséklet. Az alacsonyabban fekvő területeken, eső, esetleg havas eső várható. A magasabb helyeken havazás. 
Pár webkamera képet is megnézek. A Mátra tetején, a Bükk csúcsain megmarad a hó. Kezdem is foglalni a szállást a bánkúti turistaházban. Jön a válasz, várnak.
Egerig vonattal megyek, aztán Egertől Felsőtárkányig autóbusszal. 
10 óra 20 perckor indítom a GPS-t Felsőtárkány végénél, a tónál. Ez azt jelenti, ki kell lépni, hogy még világosban érjek Bánkútra. Már most sejtem, tudom, ez nem fog menni. Pár csúcsot beterveztem, nézni is jöttem, nem csak trappolni. A Bükki Kéken megyek a vadaspark felé, majd a kisvasút sínjei között. Szép idő van, süt a nap, alig mozdul a levegő. Nyílt részeken akár azt is mondhatom, meleg van. Szűk völgyekben ahova nem ér a nap, fagy van. Nagyon régen jártam Felsőtárkányban. 16-17 éves lehettem. A tó környékére rá sem ismerek.



 Bátrak a vadasparki muflonok, az sem ijeszti meg őket, mikor eldől a túrabotom.
A kisvasút sínjei között lépdelek, mellette egy patakocska csordogál mély medrében. 

Balról felbukkan egy focipálya, aztán a vágány is véget ér. Elérem a Stimecz-Házat, itt térek rá a Kék kereszt jelre. Folyamatosan emelkedik a szint. Már hófoltokkal is találkozom. 
 A kisvasút végállomása

A Stimecz-Ház és előtte a megfagyott réMszarvasok. 

 Távolban a csúcsok enyhén havasak, biztató jel számomra.
Tóth Ferenc emlékére készült sírhalom is havas, már 560 méteren vagyok.



Káprázatos az idő. Ennek örömére és arra, hogy eddig egész jó tempóban sikerült jönni, engedélyezek magamnak egy kis kitérőt a Kecske-Hegyese csúcsra. Csak 675 méteres, de a Nagy-Gerecse 634 méteres csúcsától már magasabb. 
 Picivel már több a hó. Jobb kilátásra számítottam, de nem baj. Jól esett felkaptatni. 
Elérem a Kék kereszt és a Zöld sáv találkozását. Balra a Zöldön tovább. Jó lenne a Sima-Kőhöz elmenni, 834 méteren van és szép kilátást ígér a térkép. Egy helyi túrázó ezt meg is erősíti, onnan jön, csak kövessem a nyomait. Követem!


Már télies a táj, nagyon élvezem.
A vadetető is felkészítve. 

 Csak követtem egy ismeretlen lábnyomait és ez bontakozik ki a szemem előtt!

 Sokat elbóklászok itt, élvezem a kilátást. 


 Ráakadok egy barlangra is, gondolom a Sima-Kő-Átjáróbarlang.

Még egy kép a tetőről, nem tudok betelni a látvánnyal. Mekkora élménnyel bírna számomra a Sziklás-Hegység?
Következő csúcsom a Tar-Kő lesz. Már biztosra veszem, sötétben fogok megérkezni Bánkútra. Egyre laposabban süt a nap. 


 Sietek, de nem rohanok, holnap is lesz nap. Enni, inni nem állok meg, menet közben eszem a szendvicseimet és menet közben iszom. 
Feltámad a szél. Míg előveszem a fényképezőgépet teljesen áthűt. Fel kell vennem a kabátomat. Pár perce találkoztam egy családdal, nagyon sietősen szedték a lábukat, gondolom ők is a szél elől menekültek. Már nem is látni, hallani őket. Egy szép labrador kutyus volt velük. Én is élvezném ha egy ilyen kutya jönne velem, de a tömblakás nem való egy ekkora kutyának. Mit csinálnék vele tavasztól őszig, mikor kerékpározom?


 A mai nap utolsó képeit a Zsidó-Réten készítem. Egyre kevesebb a fény.

 Igazi téli hangulat. És csend van! Talán már minden turista elérte a mai célpontját. Lassan én is beérek.

A Büszkés-Hegy, a Három-Kő ma már nem lesz meghódítva. Még itt van a közelben a Nagy-Kő-Hát, Kis-Kő-Hát, Fodor-Hegy, stb. Mennyi mennyi élmény még!
A turistaházat 17 óra 15-kor érem el. Utolsó három kilométer fejlámpával. 
Táv: 24 km
Szint: 1108 méter
Térkép


Bükki baktatás

(Bükki csúcsok bejárása)

Felsőtárkány-Bánkút-Felsőtárkány második nap
2017. december 03.

Szállásom képekben:


 Kis szobám. A célnak maximálisan megfelel. 

 ,,Konyha, nappali, társalgó,,

WC, tusoló és jobbról a tetőtér

 A felső szint folyosója és kívülről az épület.
Nem csak turistaház, síház is. Pálya szállásnak is lehet nevezni.






1/4 8-kor indulok útnak bőséges reggeli elfogyasztása utána a hátizsákból. Éjszakára a két ablak közé tettem az elemózsiámat, a hűtőszekrényt felesleges lett volna bekapcsolni. 


 Tegnap este már dolgozott a hótoló, rendezte a havat, tömörítette. Már várják a síelőket, szánkózókat.
Én indulok Felsőtárkány felé.





 Nem tettem le további csúcsok bejárásáról. 
Közel a turistaházhoz az egyik. Felső-Borovnyák.
945 méter.
A sífelvonó fordítója közvetlenül mellette.

 Felsétálok még a Pipis-Hegyre. 934 méter. Időnként szűz hóban tesztelem a bakancsomat és fárasztom magamat. Nagyon tetszik ez a havas táj. Míg jöttem felfelé, elkezdett szállingózni a hó, még varázslatosabbá téve utamat.

 








Számolgatom a hátralévő távot, a várható menetidőt Felsőtárkányig. Nem vállalok be több csúcsot, pedig egészen közel van még pár. A tegnapi utamat ismétlem Tar-Kőig. Majdnem azt. A régi Kék jelzésen megyek most. 
Tar-Kő előtt találkozok egy fiatal párral. Bárhogy számolom, nem jön ki más, hogy honnan indulhattak, mint a Cserepes-Kő barlang. Beszélgetni kezdünk és kiderül, tényleg onnan indultak ma reggel. Ott töltötték az éjszakát. Csak gratulálni tudok nekik és folytatjuk az utunkat. Ők Bánkútnak, én Felsőtárkánynak.
Tar-Kőtől a Kék sáv jelzésen a Zöld sáv jelzésig megyek és itt balra a Zöldön Felsőtárkányig. 
Valahol elvétem a jelzést, de irányban jól megyek. Kis kerülőt jelent ez a vétés, de nem vészes. Időben jó vagyok. A hó még mindig esik. Kabátom már régi, kezd átázni, ezért a tempóból nem veszek vissza. 


 Szépek ezek az új útjelzők, de még mindig nem vagyok velük megbékélve.
Balról a régi. -A kevesebb több- érzésem van.





 Egy végső menedék. Az egerek nagyon élvezik, mindent összerágtak. 
Fűteni még lehet.


Már Felsőtárkány határában. Itt már havas esőt kapok. 


 Már Felsőtárkányban, egy óra múlva indul a busz, van időm kocsmázni is.
Hónak alig van nyoma, kisétáltam a téli hangulatból.




Táv: 24 km
Szint: 442 méter
Térkép



Bükki baktatás

(Bükki csúcsok bejárása)
Bélapátfalva-Őr-Kő-Bélapátfalva első nap

A beszámolóimmal mindig jócskán le vagyok maradva. Ezzel is.
2017. november 18-án és 19-én tettem meg ezt a két utat egy kiindulási pontból. Egy 2015-ös túrám alkalmával már jártam a környéken és azóta is visszavágyom. 
Annak a beszámolóját itt olvashatod.
Minden adott az induláshoz! A hét végére kellemes esőt ígér az időkép, 2 és 8 fok közötti hőmérséklet mellett. Bízva abban, sokan a meleg szobában maradnak inkább, így én nyugodtan tudok majd bóklászni a hegyekben. 
Szombat hajnalban már vonaton ülök Budapest felé. 
A Keleti pályaudvaron gyors átszállás, majd Egerben ismét és 10 órakor Bélapátfalván már be is tudom kapcsolni a GPS-t a nyomvonal rögzítéséhez.
Azért a vonat ablakból kinézve szomorkás az idő. 


Nincs nagy tervem. A Cserepes-Kő barlangig gondolom felsétálni, majd onnan vissza egy másik úton.
Azért nem ilyen egyszerű. Csúcsokról van szó, ezért pár bükki csúcsra is szeretnék felmenni. Mennék én nagyobb, komolyabb csúcsokra is, de erre van lehetőségem. Sokan még erre sem adják a fejüket. 
Bélapátfalváról a cementgyári vasúti megállóhelyről indulok. Szerintem vonattal klasszul elérhető pont. Az Országos Kéknek is van itt egy ellenőrzőpontja. Szinte magától értetődik, hogy a Kéken indulok a magaslatok felé. Egy kisebb társaság is leszáll a vonatról, egyből a Kéknek veszik az irányt a hegy irányába. Én egy padhoz tartok, eligazgatom a motyómat és vízhatlanítok. Két napra jöttem, minden a hátizsákban, nem akarom, hogy elázzon. Nem megyek most a lefoglalt szállásra, nem szánok rá egy percet sem, úton akarok lenni. Majd csak este megyek oda, addig mindent viszek magammal. Az előbb említett társaság másik irányt vesz fel, ennek örülök és megindulok a Lak-völgyi tó felé.  A környékét már pár évvel ezelőtt is megcsodáltam, most is. 
Eső, nyirkos hűs idő ide, vagy oda, jó a kedvem! 

 Kabátomon, fejfedőmön kopog az eső, de nem zavar. Egy picit akkor lepődöm meg, mikor a tó felszínén látom, milyen sűrűn képződnek a karikák.
 Menet közben sokszor unom a fényképezést, de otthon átnézve a képeket, mindig örülök a sok és szép felejthetetlen pillanatoknak.

Míg a korláton lógva pihennek a cseppek, addig én is pihenek. Még korai ugyan, de pihenés ez a pár perc megállás is.  
 A tó fölötti réten sok-sok tűzrakóhely, padok, asztalok. Nagy élet lehet itt tavasszal, nyáron. Legalább is úgy gondolom. 
Jobbról a megtépázott erdő. 
Az elmúlt évek viharai itt is megtépték a nagy fákat.

Gyorsan felérek a Katonasírokhoz. Mondhatom, ismerős a terep. Olyan 610 méteres szinten vagyok, lassan elérem a felhők szintjét. Most már nem esik, csak szitál. Sapkában melege van a fejemnek, sapkát levéve a kevés hajamat gyorsan átáztatja az apró szemű eső. Közeledem az Ördög-Hegyhez. Az egyik kiszemelt csúcs ez, ahova szeretnék felmenni. A térképen nincs jelölt út, én bízom abban találok egy jelöletlent. Egy gyatra ösvényre lelek csak, azon megindulok. Jellegtelen csúcsra érek. 865 méter magas. Nincs kilátás. A tetőn és környékén álló sziklák adnak némi vadságot a csúcsnak. Jó volt feljönni, ez is tapasztalás.
A tetőt megkerüli a Kék, a jelzésnek tartok irányba. Következő célom az Őr-Kő. A két
 csúcs nincs messze egymástól. Légvonalban talán 800 méter. Ez lábon természetesen lényegesen több. Egyre ködösebb az idő. A tájékozódásomat is befolyásolja ez. A Kék jelzésről majd a Kék háromszög jelzés tér le az Őr-Kő felé. Előtte még találkozom egy régi jelzőtáblával. Már említettem, de számomra ezek az igazi jelzések! Már tudom miért! Egyszerű és egyértelmű! Nincs túlgondolva. Megmutatja, hogy honnan hova és a távolságot is mutatja. Az új jelzőtáblákon már annyi információ van, hogy szerintem a sok bába közt elveszik a gyerek.

 Elérem a Kék háromszög jelzést, aztán az Őr-Kő tetejét. Az ellenőrző pecsétet sajnos nem találom meg. Egy következő túrámon majd ismét megpróbálom.


 Köd előttem, köd utánam.
Az Őr-Kő-től vissza a Kék jelzésig meredeken visz lefelé az ösvény. Jól jön a túrabot.

Az őrháznál. 
Eddig nem találkoztam senkivel az erdőben, az őrház előtt száz méterrel egy három fős csoport járta még az útját. 

Még egy csúcsot betervezek, irány a Sándor-Hegy. Ide is csak egy alig látható ösvényen tudok felmenni. 842 méter magasan van a csúcs. Egy gerinc fut át a csúcson. Nagyon látványos. 

Alig 600 méterre van ide a Messzelátó, 845 méterrel. Talán még az is belefér az időmbe.
A Kék és a Zöld sáv jelzés találkozásánál egy tábla, szigorúan védett terület. A Messzelátó csúcs is erre a területre esik. Lemondok a csúcsról, irány vissza Bélapátfalva. 
A kőbányát délről kerülve érkezem meg Bélapátfalvára. A Bélkői tanösvényt is érintem, idő szűkében már nincs időm bejárni. Lefoglalt szállásomat 18 órakor foglalom el. 
Táv: 23 kilométer
Szint: 750 méter
Térkép!

Bükki baktatás
(Bükki csúcsok bejárása)
Bélapátfalva-Szilvásvárad második nap

Hét órára tervezett indulásom elcsúszik. A házigazdánál este nem rendeztem a számlát, azt mondta korán kell, reggel hétkor is jó lesz. Reggel hétkor még mindig hangosan alszik. 
Fél nyolckor hagyom el a szállást, utam eleje arra vezet, mint a tegnapi. A Lóczy-Forrás után a Kék sávról balra térek a Piros kereszt jelzésre. Ez is a Katonasírokig vezet. Tegnap a Katonasíroktól a Kék sávon mentem, ma viszont a jelzés nélküli erdészeti úton ballagok tovább. Itt már fagy van. A fagyos falevelek ropognak a bakancsom talpa alatt. Várom a Zöld sáv érkezését balról, csak azért, hogy biztos legyek a pontos helyemben. A Zöld érkezése után pár száz méterrel egy épület teteje bukkan fel. Vadetető. 
Távolról és közelről.








A Kopasz-Rétre érkezem. 
 Kiépített barlangbejárat
 Kopasz-Rét
 Tűzrakóhely

Lakrész a barlang fölött









Terveim szerint most egy újabb csúcs következik, a Nagy-Kopasz (875 méter, vagy 903 méter?).
 A Wikipédia szerint 903 méter.







Most az egyik kedvenc helyem következik, a Cserepes-Kő. És természetesen a barlangszállás.


 Még tervezem ide visszatérni!


 A kinti nulla, egy-két fokhoz képest egész jó idő van a barlangban.






Még a barlangszállás előtt a jelzett turistaút mellett régi kidőlt kerítés maradványaiban botlok el. Ez nagyon szomorú! Védett, meg szigorúan védett területek. Aztán ezektől pár méterrel pedig csapdák? Lábtörő csapdák? Mert bizony szegény rohanó őz, szarvas, stb. lábát töri ezekben a kidőlt kerítésekben.
A Cserepes-Kőtől a Kék sávon megyek tovább Bánkút irányába. Direkt nem azt írom, hogy az Őserdő felé. Aki nem ismeri betéve a Kék túra útvonalát, azoknak a pecsételőhelyek neve többet jelent.


 Legutóbb mikor erre jártam, mindent hó borított.

Párában a bükki csúcsok. Mindnek van neve?

Kissé csúszik a sáros ösvény.








Elérem a Zöld sáv jelzést. Az Őserdőnél vagyok.

Megértem, hogy miért hozták létre.

Ezt már nem értem meg.

Az alábbi képen látod:

Itt elhagyom a Kék sáv jelzést, Szilvásvárad felé megyek a Zöld sáv jelzésen, irány az Istállós-Kő (959 méter).

 Ahogy egyre feljebb érek, egyre hidegebb van, zúzmarásak a fák.
 A Kék háromszög vezet le Szilvásváradnak. Folyamatosan és időnként elég erősen lejt. Jelenleg le van zárva, mert járhatatlan.
Ez van kiírva. Mivel vannak nyomok és nincs időm kerülni, bevállalom. Mikor elérem az alját, megértem miért zárták le. Nem járhatatlan, csak nehezen járható. A tervezettnél lassabban haladok rajta, a Szalajka-Völgyben a kiépített úton kell majd a lemaradást behozni.
Sikerül is, várnom kell a vonatra.
Táv: 24 kilométer
Szint: 952 méter
Térkép

Tatabánya-Selmecbánya-Tatabánya
Egy napos kerékpártúra!

Nem vagyok nagy kerékpáros, csak szeretek kerékpározni. 
Ezt az utamat azért merem ide, a csúcsok közé megírni, mert számomra az. 
Egy csúcs! Eddigi csúcsom!
Talán azt mondják páran: fel akarok vágni.
Nem akarok felvágni, nincs mire. Ez az út nekem egy mérce volt. Kipróbáltam magamat.

Első iratomban itt pongyolán, félreérthetően fogalmaztam. Vannak akiket szándékomon kívül megbántottam. Tőlük elnézést kérek.
Tehát!

332 kilométert sikerült egy nap alatt letekernem ezen a túrán. Vannak páran kis hazánkban is, akik jócskán felülmúlják ezt a teljesítményt. Tőlem fiatalabbak és idősebbek is. Olvasva teljesítményemet megmosolyoghatnak. Miért? Jó arra gondolniuk, milyen volt 400, 500, 600 kilométert, vagy annál is többet egyhuzamban megtenni. Egy ekkora teljesítménynél még milyen ,,vígan" voltak 330 kilométernél. 
Az ő kritikájukat, megmosolygásukat elfogadom és a fent említetteknek tudom be. 
Én megmosolygom azokat, akik 100 kilométert tettek meg kerékpárral, mert különböző oknál fogva számukra ez a csúcs! Nem lenéző ez a megmosolygás. Annak szól, hogy mikor én mentem nagyobb távot, még milyen ,,vígan" voltam 100 kilométernél. 
Egyenlőre elfogadom, ennyit tudok, pontosabban ennyit tudtam teljesíteni 2005.-ben.

De! Most jön a de!
Ismerek olyanokat, akik olyan teljesítménnyel büszkélkednek, aminél sokkal többre lennének képesek. Valamit felmutatnak, megmagyarázzák és hosszú-hosszú ideig el vannak vele. Ennél többet nem is tesznek le az asztalra. Ne konkrétan csak a kerékpározásra gondoljunk. Munkatársak, akik félmunkát végeznek. Rokonok, akik segítenek disznóvágásnál, a böllér még meg sem jött, de már piásak. Agyon fizetett sportolók. (Nem mindegyik!)
Hát, ezeket is megmosolygom, de lenézően. Sajnos vannak olyan körülmények, mikor ezt a lenézést nem mutathatja ki az ember.

És itt a pongyola fogalmazásom:
(Azokat akik arra vágnak fel, hogy már megtettek egy nap alatt száz kilométert, azokat bizony megmosolygom. (Vannak ilyenek! Áttételesen is értsd! Igaz a munkájukra, fizetésükre, nyaralásukra, tudásukra, talán az egész életükre.)
(Tudom, miért, és akik ismernek, azok tudják miért mondom és írom ezt.)
Engem azok mosolyognak meg, akik egy nap alatt 400, 500, 600, vagy ennél is nagyobb távot tudhatnak már magukévá. Az ő kritikájukat, megmosolygásukat elfogadom. Tudom is miért!)

Lássuk a medvét!
Nem csak úgy, minden előzmény nélkül indultam neki ennek a távnak. 
- Kedv
- Lelki felkészülés
- Erőnléti felkészülés

- Kedv
A Duna vonalától felfelé, Szlovákiába már több utat megtettem. Sík terület, nagy távokat lehet menni. Most már hegyekre vágyom! Mint régi Magyar város, Selmecbánya és környéke nagyon vonz. Hegyek is vannak és látnivaló is. Nincs túl messze és nincs is közel.

- Lelki felkészülés
Hagyományos kerékpárral (diótörővel), a legnagyobb napi megtett távom 254
kilométer volt. Emlékszem mennyire elgyötört voltam a táv végén. Vádlimtól kezdve a nyakamig, csuklómig, seggemig.
Utána már 200 kilométer közelében nem is tettem meg utakat. 150, 170 kilométeres távok voltak csak. 
Mivel már pár éve rekura váltottam, ezeket a problémákat félretehetem. (Nagy megkönnyebbülés)
Tudom, az egész testemet nem fogja ez a táv annyira meggyötörni. Ez lelkileg is megnyugtató. 
A holtpontokkal kell szembenézni. 
Gyalogtúráim, kerékpártúráim során már párszor volt holtpont, gondolom ez menni fog. Valami finomság elfogyasztása, megállás fényképezés ürügyén, nagyon jó figyelem elterelő.
Mivel ez a túrám nem a fényképezésről szólt, kevés képet tudok megmutatni.

- Erőnléti felkészülés
Csak hétvégén tudok kerékpározni, akkor van rá időm, így folyamatosan növelve a távokat már közel 10 alkalommal tekertem 200 kilométer és valamivel fölötte ebben az évben. Talán már az erőnlét is megvan.

2015. június 06. a nagy nap
Pupu szavaival élve, délelőtt  5 órakor már a garázsból tolom ki a Bacchetta-mat.
Ilyen korai órában gyér a forgalom Komárom felé, ezért bátran tekerek a főúton. Ezen lehet haladni. Már van kerékpárút is, de tele van tűzdelve akadállyal. Nem akadályversenyre megyek, más a célom. 
Komáromban a híd lábánál friss vizet vételezek az artézi kútnál. Ez már egy rituálé 
nálam. Egyben az első megálló, lábnyújtóztató helyem.
A hídon át Észak-Komáromba, majd a 64-es főúton hagyom el a várost. 
A 64-ről Hetény felé fordulok. Igyekszem figyelni az előre megtervezett utat. 
Még ismert utakon haladok, párszor már tekertem erre. 
Kolta környékén találkozom pár bringással, országútival nyomják. Kissé nagyobb tempót nyomnak mint én, de úgy érzem ha felzárkózom, segíthetik a haladásomat. Kissé pislogna hátrafelé, mi a fenét keresek a nyomukban, de a kérdő tekintetük nem hoz zavarba. Hamarosan elfordulnak más irányba, visszaveszek a tempón. Talán nem kellett volna ezt erőltetni?
Lévához érek. Nagy lendületemben elnézek egy kereszteződést, egyenesen megyek tovább, ez némi kitérőt jelent. Hat-hét kilométerre saccolom ezt a tévedést. Nem zavaró. 
Bakabánya elején gondolkodom azon, melyik utat válasszam. Jobbra és rá az 524-re, vagy egyenesen tovább?
Jobbra fordulok, talán kevesebb az emelkedő. Lehet, hogy kevesebb, nem tudom, de ezen is megizzadok. Nagyon meleg van, nem győzök inni. Pisilni alig kell megállnom. Még tegnap este fagyasztottam le vizet két palackban, ezek felolvadt vizét öntöm mindig a kulacsba. Már dél van, de még mindig jeges a táskában a vizem. Ez jó kitaláció volt!
Nézem az órámat és nem tetszik amit látok. Délre szerettem volna Selmecbányát elérni, de még közel 20 kilométerre lehet. Mennék gyorsabban, de nem tudok. Emelkedő, emelkedő.
Csak 14 órára érek Selmecbánya központjába. Nem baj! Itt vagyok!
Picit megnyugtat az a tudat, innen lesz alkalmam gurulni. Körülbelül 700 méteres szinten vagyok, Tatabánya csak 150 méteren van, tehát egyértelmű a dolog. Gurulás közben tudok pihenni és a tempó és nagyobb lesz.
Ritkán megyek ugyan azon az úton haza, amin jövök. Ez most is igaz!
Nemce-Gyügy-Esztergom az irány. Esztergomnál még fontolóra veszem, hogy a Gerecsén átkelek. Erre rövidebb, de nagyobb a szint. Nem vállalkozok rá,  Gerecsét kerülve Lábatlan felé tekerek. 
Eddig két holtpontom volt. Az egyik még Selmecbánya előtt. Ezt inkább megingásnak nevezném. Az emelkedőkön talán a pulzusomat vihettem nagyon fel. Megálltam pisilni és bizony eléggé megszédültem. 3-4 deciliter izotóniás ital és egy energiaszelet gyorsan segített. 
A második holtpont az valahol Deménd környékén kapott el. Iszonyatosan melegnek éreztem az időt, a magamra öntött víz sem segített. Már a településen egy frissen locsolt árokpartra heveredtem le. Barackfa adott árnyékot, alulról a hűs föld hűtött. Víz és energiaszelet bevitelével lenyugodott a szervezetem és már nem a tigris erejével, de aránylag jó tempóban tudtam haladni. 
Esztergomtól Nyergesújfalu-Lábatlan az útvonalam. 
Nyergesnél még inkább vissza veszem a tempót.  Már annyiszor jártam erre, egyáltalán nem hoz lázba. Dunaalmás előtt meg is gondolom magamat és Dunaszentmiklósnak feltekerek. Majdnem feltekerek. Lábizmaim megmakacsolják magukat, bekeményednek, nem tudok belőlük erőt kicsiholni. A tető előtt pár száz méterrel le kell szállnom és tolni kell a járgányt. Most itt érzem: ku...ra elfáradtam. 
Miklóstól meg már mint az eszetlen, repesztek lefelé. Annyira eszetlenül azért nem, mert csak sötét lencsés szemüveget hoztam. Már rám esteledett, szemüveg nélkül tekerek. 
A Tata-Tatabánya közötti kerékpárúton már alig vannak. Vértesszőlős és Tatabánya között két bringást még megelőzök és kezdem érezni: Megcsináltam! 
Örülök a teljesítményemnek, de tudom, jobb is lehetett volna!
Táv: 322 kilométer
Szint: 2838 méter (ezt sokallom)
Átlagsebesség: 21,5km/h
Térkép!


Gerecse


Pár percet kérek tőled és elviszlek a Gerecse tetejére egy gyalogtúrával.
A Gerecse csúcsát elérni nem nevezhető nagy teljesítménynek egy átlagember számára. 634 méteres csúcsával és a tetőn álló TV toronnyal viszont már messziről látható. Jó bemelegítő túrának gondoltam, mielőtt a Bükkben teszek látogatást. 
Tatabánya a kiindulási pont és Héreg a mai túránk végpontja. Laza 30 kilométer, 845 méter szint legyűrésével.
Gerecse turistatérképpel a kézben ragyogóan követhetők a jelzések. Jók a jelzések felfestése, sok az új irányjelző tábla.
Aki ismeri a Gerecse 50 nyomvonalát, annak Tardosbányáig ismerős az útvonal. 


Első pihenő a János-forrás. Anno gyerekkoromban még inni lehetett a vizéből, ezt már nem merem megtenni. 
(A környéken intenzív szénbányászat volt, a bányászatot veszélyeztető karsztvíz nem volt kívánatos, ezért eszméletlen mennyiségben szivattyúzták a felszínre, aminek a következménye az lett, hogy a felszíni források elapadtak. Napjainkra kezdenek csak észhez térni ezek a források!)

A forrás mellett padok, asztalok, tűzrakóhely.















Még épp időben vagyok úton, hogy az őszi erdő színeiben gyönyörködhessek. 

(A János-forrástól kezdődik az első hosszabb emelkedő. Közel 520 méterre fogunk felkaptatni.)









Második pihenő a Baji vadászház előtt a Középkori Kovácsi falu templom romja.


 
 Vagy húsz évvel ezelőtt még tanúja voltam az itteni sírok feltárásának. Teljesen épen megmaradt csontvázakat emeltek ki a földből.
Emléküket már csak pár koporsófedél őrzi.
A település története! 
 Itt már közeledek a Baji-vadászházhoz. 
Még egy kis emelkedő, aztán Tardosbányáig megnyúlnak a léptek.










 A szép hosszú ősz megbolondította az ibolyát és érdeklődve les a levelek között.


 Egy gyöngyszem!
Vannak akik megsértődnek rám, de találtam a focistáinknak egy nekik való focipályát!
Már Tardos végén járok a kőbánya felé.


Ha már labdarúgás! A kemény magnak játszótér! 
Sarló a kézbe és ha megvan a fűvágás, lehet verekedni!



 Tardost a Kék kereszt és Zöld sáv jelzésen hagyom el. Erről indul a Kék háromszög jelzés a csúcs felé. Keskeny ösvényen lehet sétálni.
A meredek emelkedőről néha pillantsunk fel és ilyen kis faragásokat láthatunk.
 A sziklás rész után már kevésbé emelkedik.
 
A kopaszodó fák lombjai közül hirtelen kerül elénk a geodéziai torony. 







Innen már csak lefelé megyünk. Következik a TV torony. A torony mellett 

már egy rossz minőségű műutat találunk. Ezen gyalogolunk lefelé, a Kék háromszög kísér. A Kék háromszög belefut a Piros keresztbe, erre térünk rá. Hamarosan ezt is elhagyjuk és a Piros sáv jelzésen megyünk Héregig. Héreg előtt még megállok és ismét megnézem ezt a kedves rétet. 


 Esőház, tűzrakóhely, padok, asztalok és egy forrás. 





















Lassan végére érünk a mai utunknak. Még pár kilométer Héregig és busszal tudunk Tatabányára visszajutni.
Tatabánya innen még 20 kilométerre van, akár gyalog is megtehető ez a táv. Ebben az esetben érdemes a Gerecse 50 nyomvonalát követni. 


Térképen a mai utunk!
























Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Brooks Flyer Carved nyereg teszt

  Elnézésedet kérem, technikai gondok miatt a blog megszűnik. A bejegyzés itt elérhető