A szép téli havas tájat magam mögött hagyom.
Pár óra alatt a tavaszban érkezem, ismét pár óra és egy hideg völgyben jeges szél akar megfagyasztani.
A Lázbérci-víztározóra azóta is úgy gondolok, mint a jégkorszak lehelete.
Tél és kora tavasz. Gyalog is csak két óra távolságra egymástól.
Keskeny völgybe szorul a szél. A befagyott tóról felkapja a jég hidegét és az ember arcába vágja.
Közeledik a napnyugta, köd ereszkedik a tájra és lassan körbevesz mindent. A színeket, formákat és végül a távoli hangokat is megfojtja.
2015. évi túrám utolsó napja
A teljes leírást itt olvashatod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése