Időutazásomban a MÁV segít.
Nem csak a régi vasútvonal és a közel 40 éves
Bzmot motorvonat segítségével. A bejárt útvonal is egy időutazás.
Becske-Balassagyarmat vasútvonal. (Igazából Aszódtól indul.)
Hűs reggel van, de hideg nincs. A kelő nap miatt még hosszú árnyéka van mindennek. Az idő tiszta, messze szállnak a hangok, a szagok. Becske még csöndes mikor magam mögött hagyom.
Lassan sétálok, búcsúzom a településtől. Pár kéményből vékonyan száll a füst. Sok helyen fával fűtenek, jellegzetes illata elkísér.
Becske végén a focipályát közelről megnézem és a mellette álló színpadot. Esti érkezés esetén akár itt is lehetne aludni, ha nincs szállás foglalva.
Búcsúzom egy régebbi útjelzőtől is.
Megkérdeznék mikor kezdtem Írott-kőtől a Kék bejárását, nem is tudnék rá gyorsan válaszolni. Még mindig tervem, hogy egyben bejárjam ezt a jó 1200 kilométeres utat. Az is nagy terveim egyike, hogy télen is bejárom.
Szépek azok az új táblák amiket pár éve tettek ki, de nekem ez az öreg jelzőtábla az igazi!
Időben kiérek az állomásra. Itt árnyék van, szorosabbra húzom a kabátot magamon. Hallom a sínt pattogni, ropogni. Jön a vonat. Először Balassagyarmat felől ami Aszódig megy, aztán pár perc múlva a Balassagyarmat felé közlekedő.
A vonaton kellemes meleg van és megkezdődik az időutazás. A mai modern vágányokhoz és vonatokhoz képest csak lépésben haladunk, de ez adja az egyik varázsát ennek az utazásnak. Másik varázsa a zötykölődés.
40 éve ez a vonat csúcstechnika volt. Most kicsit megmosolygom a régi megoldásokat. A lényeg, hogy működik!
Míg zötyögünk Balassagyarmat felé, van idő merengeni a most megtett utamon és a régieken. Egy dolgot most is nagyon biztosan érzek, ennyi nem elég! Ennél sokkal, sokkal többet szeretnék menni!
A balassagyarmati vasútállomás ismét a időutazás.
Nincs nagy forgalom, alig találkozom utassal. Hétköznap lehet, hogy más a helyzet.
Az épület tetején tárolt szemét nagyban hozzájárul a vasútállomás hangulatához. A környéken talált bezárt boltokról, kocsmákról már ne is beszéljek. Jó lesz a város központja felé elnézni!
Balassagyarmaton már párszor átmentem. Még nem szántam időt e bejárására. Most is csak az a két óra van rászánva, míg indul a következő vonatom Vác felé.
A város közepe már más. Nekem ez a két óra séta elég, egy családos városnézésre fél napot szánnék.
Ez a kis park tetszik, talán itt zsúfolódik össze minden olyan látnivaló, ami kifejezetten kedvemre való.
A Palóc bemutató terület hétvégén zárva van. Hétköznap erre nem tudok időt szánni.
Balassagyarmat és Vác között folytatódik az időutazásom. Itt már a régi emlékek is előjönnek, mikor erre túráztam, bicikliztem. A kis vasútállomások valami miatt gyerekkorom békés, nyugodt időszakát elevenítik fel.
2015. januárban Upponyban ért véget a téli KÉK túrám.
Szegény települések, ahol az alagút végét még nem látják!
